A lagúnáktól Bizánc ostromáig: a tengeri városállam viharos története
2007. január 23. 14:00
Bárándy Gergely két könyvben foglalja össze Szent Márk Köztársaságának főbb eseményeit és intézményrendszerét.
<
Városból tengeri nagyhatalom
A városállam eközben fokozatosan építette ki hatalmát a Mediterráneum keleti felében. Az Orseolók kora Dalmácia meghódításához vezetett, a dózsék ügyesen használták ki politikai lehetőségeiket, és különböző házasságok révén a város befolyása is növekedett. A magyarokkal is kapcsolatba kerültek, bár erről a könyvben csak érintőlegesen olvashatunk. (Más kérdés, hogy Orseoló Péter uralma nem tartozik a magyar történelem fényes lapjai közé.) Ha pedig úgy hozta a politikai helyzet - mint a normannok támadása esetében - akkor a fegyverekhez nyúltak.
Az 1095-ben meghirdetett keresztes háborúban Velence kihasználhatta tengeri fölényét, mivel a nyugat-európai államok szívesebben választották a hajózást a veszélyes szárazföldi utak helyett. A kereskedők a fuvarozást összekötötték a stratégiai pozíciók megszerzésével: szigeteket foglaltak el és számukra rendkívül előnyös kereskedelmi szerződéseket hoztak tető alá. A város a második és harmadik hadjáratban szinte semmiféle szerepet nem vállalt, viszont a negyediknek a forgatókönyvét már ő írta. Bizánc elfoglalása után Velence a korszak nagyhatalmai közé emelkedett, ám a gyors felemelkedés a vetélytársak aggodalmához vezetett: Padova, Ferrara, Ancona és II. Frigyes német-római császár nem nézték jó szemmel Szent Márk Köztársaságának sikertörténetét. A magyar királlyal is konfliktus alakult ki, amelynek oka Zára városának hovatartozásában keresendő. A legnagyobb Velence-ellenes erőt Genova jelentette: a 13. században két komoly háborút is vívtak egymással.
Árnyalnunk kell viszont a könyvben olvasható képet, mely szerint a lázadókat nem érte komolyabb megtorlás. A kortárs magyar forrás ugyanis számos polgár és nemes kivégezéséről, illetve sok férfi és nő kínzásáról és börtönbe vetéséről számolt be. A harcok 1356-ban újultak ki, Lajos tekintélyes sereget indított útnak. A krónikákban említett 40-100 ezer fő irreálisan soknak tűnik, a középkori csapatok létszámára vonatkozó adatokkal óvatosan kell bánni. Az 1358-as zárai béke egyértelmű sikert hozott a magyar király számára.
Az 1370-es évek harci cselekményei Velence legnehezebb időszakát fémjelzik, mivel ekkor Magyarország, Genova és Padova koalícióra léptek egymással. Helyzetüket segítette, hogy a velencei flotta 1379-ben vereséget szenvedett Polánál, így a szövetségesek akadálytalanul haladhattak a lagúnák bejárata felé. Már mindenki Szent Márk városának bukását várta, de a velenceiek összefogása legyőzhetetlennek bizonyult. A polgárok hatalmas összegeket mozgósítottak és a Köztársaság bámulatra méltó diplomáciai akciói is eredményre vezettek. A torinói béke ugyan nem tekinthető kedvezőnek, de a pontok már messze álltak például attól a követeléstől, ami Velence függetlenségének teljes feladását helyezte kilátásba.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
