Holttesteket rejtett a török kori szemétgödör
2007. január 16. 12:30
2006-ban a váci régészek a város több pontján végeztek kutatásokat, és a feltárások során több mint 2 méter vastag törmeléket mozgattak meg.
Egymásra épült rétegek
A feltárás a Március 15. tér északi részén, az egykori Német város szélén, a Köztársaság út 23. számú telken, kb. száz négyzetméternyi területen folyt. Ez a terület szolgált az egykori város piactereként, és az itt lefolytatott kutatások jelentőségét az adta, hogy a felületet a 18. század óta nem bolygatták meg földmunkákkal. A különböző korok rétegeit aprólékos munkával sikerült napvilágra hozni, és a humuszréteg eltávolítása után az 1761-ig álló Szent Mihály-templom bontási törmeléke is előkerült. A terület feltöltődését jól mutatja, hogy az érintetlen altalaj a tucatnyi, 4-30 centiméter vastagságú, kerámiatöredékkel és állatcsontokkal teli rétegek elbontása után 240 centiméter mélyen feküdt.
A régészeknek sikerült rekonstruálni az épület beosztását is: az utca felől érkező először egy kicsiny, alig másfél négyzetméternyi előtérbe lépett, mely a szél, az eső és a hó felfogására, távoltartására szolgálhatott. Innen - a megtalált ajtónyíláson át - juthatott be az első helyiségbe, majd ebből a másodikba és onnan a harmadikba.
Mindhárom lakrész döngölt agyagpadlóval készült, tűzhelyek nyomai egyikből sem kerültek elő. A falak 6-8 cm vastagságú, egymástól 20-30 cm-re levert cölöpökből álltak, melyek közé vékony, hajlékony vesszőket fontak, majd kívülről és belülről agyaggal tapaszthatták. A tetőt nem cserepekkel, hanem fazsindellyel vagy náddal boríthatták. Az épület egy alkalommal bizonyosan leégett, a szerencsétlenség után a korábbihoz hasonló méretben újították fel. Erre utalt a középső helyiség egyszer kiégett, majd új, friss agyagtapasztással készített járószintje.