Aki emlékművet épített a szerelemnek: 415 éve született Sah Dzsehán

2007. január 5. 10:15

Négyszáztizenöt éve, 1592. január 5-én született Sah Dzsehán, az indiai mogul dinasztia ötödik uralkodója, a világcsodának tekintett agrai Tadzs Mahal építtetője.

Márvánnyal kormányzott a világ ura

A mogul dinasztiát Bábar alapította, aki két világhódítótól - apai ágon Timurtól, anyai ágon Dzsingisz kántól származtatta magát. A Közép-Ázsiából kiszorult csagatáj herceg 1519-ben tört be Indiába, s alig tízezer fős, mongol és török lovasokból álló seregével 1524-ben legyőzte a delhi szultán hatalmas számbeli fölényben lévő seregét. Utódai moguloknak - helyesen maghaloknak, azaz mongoloknak - nevezték magukat, jóllehet túlnyomó részben keleti törökök voltak. A muzulmán vallást követő mogulok eleinte megtalálták az együttélés módját túlnyomórészt hindu alattvalóikkal, a hatalmas birodalom a toleráns és kiváló szervezőképességű Akbár, majd ennek fia, Dzsehángir alatt élte fénykorát.

Dzsehángir után öt fiú maradt, a véres hatalmi harcból végül 1628-ban a másodszülött Khurram került ki győztesen, aki felvette a Sah Dzsehán (perzsául a világ ura) címet. A harmincöt éves új uralkodónak több lázadással kellett szembenéznie, de ezeket gyorsan leverte, sőt déli terjeszkedésbe fogott. Az itt szerzett területek azonban csak ellensúlyozták az északon elszenvedett veszteségeket: őalatta lett világos, hogy a dinasztiát alapító Babár nagy álma, Timur birodalmának visszaszerzése a perzsáktól nem lehetséges. A hadjáratok a kimeríthetetlennek látszó kincstárat megterhelték, hiszen uralkodása alatt a nemesek és a katonák száma megnégyszereződött, a hiányzó pénzt a parasztokból sajtolták ki. Ugyanakkor Sah Dzsehán bátorította a kereskedelmet és az ipart, felvirágoztak a városok, utak és csatornák épültek a távoli városokig és kikötőkig.

A nagymogul ugyan tehetséges volt, de az örökölt kápráztató gazdagság és hatalom elpuhulttá és kényelmessé tette. A hadvezetést vezéreire, a kormányzást kegyenceire bízta, ő maga pedig idejének nagy részét a művészeteknek szentelte. Kitűnő nevelésben részesült, perzsa kultúrában nőtt fel, nagy műveltségű és jó ízlésű uralkodó vált belőle. Kedvelte a festészetet és rajongott a drágakövekért: maga is faragott gyémántokat, s ő készíttette a híres gyémántokkal ékesített Pávatrónt. (A "mindössze" két méter magas és egy méter széles trónust, amelynek aranylapjain 26 733 gyémánt, rubint és smaragd villog, 1739-ben a perzsa Nadir sah rabolta el, azóta Teheránban látható.)

Igazi szenvedélye azonban az építészet maradt, alatta alakult ki teljes pompájában az indiai és perzsa elemek keveredéséből a mogul stílus. Épületeinek többsége hatalmának és gazdagságának fitogtatását szolgálta előbb Agrában, majd székhelyén és kedvenc városában, Delhiben. Agrában a Gyöngy mecset hirdeti nevét, Delhiben fehér márványból építtette újjá az Akbár által emelt Vörös Erőd épületeit és Sahdzsehánábád néven egy egész új várost emelt palotákkal és mecsetekkel, szintén márványból - ezt a kort gyakran emlegetik "a márvány uralmának".

következő oldal 1 / 2

Márvánnyal kormányzott a világ ura
A sírnak épített palota

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?