Százötven éves a budapesti gázvilágítás
2006. december 22. 16:00
<
Légszeszgyártól a Gázművekig
Pestre Maier, Kapferer és Stefani hozták be a gázközvilágítást 1850-ben. Cégük, a Triesti Általános Osztrák Gáztársulat kizárólagos jogot kapott a várostól s 1855-ben a Lóvásár (ma Köztársaság) téren megépítette első gázgyárát, a Légszeszgyárat. Az itt előállított gázt jórészt közvilágítási célokra használták, az első gázlámpák 1856 végén gyulladtak ki a Belső Kerepesi (Rákóczi) úton és a Bel- és Lipótváros utcáiban és középületeiben. A közterületek megvilágítására 838 lámpát szereltek fel, lakásokban, üzletekben és irodákban 9148 világított. (A Gázművek Légszesz utcai telepének sarkán emléktábla hirdeti ezt az eseményt.)
A főváros 1873-as egyesítésekor Pesten 40 ezer, Budán 6500 gázlámpa volt, ebből 1669, illetve 501 az utcán működött. Az üzem veszélyeit jelezte az 1864-es pesti gázrobbanás: egy Váci úti ház összedőlt, hat ember meghalt. A vezetékek hossza 1900-ra elérte a 434 kilométert, a fogyasztás 50 millió köbméter fölé nőtt.
A gázgyárakat a főváros 1910-ben vette át, s létrejött a Székesfővárosi Gázművek, 1918-ra a hálózat 800 kilométeres, a fogyasztás 105 millió köbméteres volt. A belső kerületek ellátása szinte teljesnek nevezhető, a peremterületek hálózata azonban - Újpestet kivéve - kicsi maradt. A gázlámpák fényét növelte az 1885-ben feltalált Auer-égő, amelynél egy izzó háló világít, nem a gáz. A villanylámpa megjelenése dacára sok utcát még az 1930-40-es években is gázzal világítottak. 1948-ban a dél-zalai földgáz eljutott Budapestre, erősen növelve a gázfelhasználást, s a Margitszigeten és a Várban ma is égnek hangulatos gázlámpák.
A Köztársaság tér 20. alatti Gázipari Múzeum állandó kiállítása a fővárosi gázgyártás és gázszolgáltatás fejlődéstörténetét mutatja be, a jubileumi év alkalmából "150 éves a fővárosi gázszolgáltatás" címmel kibővített kiállítást tekinthetnek meg a látogatók.
(Múlt-kor/MTI)