Ágyút öntöttek a 16. századi diósgyőri műhelyben
2006. november 7. 12:30
A diósgyőri vár területén, illetve környezetében 2002 óta folynak régészeti kutatások. Az eredményekről Lovász Emese és Makoldi Miklós tájékoztatták a Múlt-kort.
<
Műhelyek szolgálták ki a várbelieket
A négy saroktornyos vár a korábbi ásatások során már elárulta titkait: napvilágra kerültek a nemzetségi vár csekély falmaradványai, a korábban `libalegelő` képét mutató domb alól pedig előbukkantak az alsóvár falai, gyilokjárói és kaputornyai. 1968-ra befejeződött a feltáró-helyreállító munka, és az akkori szakmai közvélemény szerint `legkiemelkedőbb magyar romhelyreállítás`-nak tartott vár megnyithatta kapuit a látogatók előtt.
A vár környékét érintő beruházások tették lehetővé a régészeti munkálatok újbóli megindítását. A vizesárokban az egykori falszakaszokhatalmas mennyiségű kőtörmelékének eltakarítását kellett véghezvinni. Az iszap olyan "kincseket" is megőrzött, mint az Anjou-kori leletanyaggal keltezett rétegből előkerült kesztyű és bőrcipő, vagy az óriási mennyiségű, szinte ép késő-reneszánsz kerámia.
Sikerült a kutatás határait kiterjeszteni a vizesárkon túlra, az egykori vársík területére is. Az Árpád-kori objektumok, köztük egy mészégető, valamint egy 16. századi fazekasműhely maradványai, egy csontfaragó műhelyre utaló állatcsontok az egykori pezsgő kézművességről tanúskodtak. A vártól keleti irányban mintegy 500 méter távolságra a régészek megtalálták annak az É-D irányú kőkerítésnek a maradványait, amely minden bizonnyal legkülső gyűrűként funkcionált. A mai Várfürdő területén feküdt az egykori "Királynék fürdője", illetve itt egy újabb műhely jelezte a "kiszolgáló tevékenység" hajdani meglétét.