A sárga kölyöktől Pókemberig: 110 éves a modern képregény

2006. október 18. 10:15

1896. október 18-án Richard Felton Outcault amerikai rajzoló életre hívott egy sárgaruhás figurát. A `Yellow Kid` még csak két-három kockából álló történet volt, amely egy hírmagazin egyhangúságának megtörésére szolgált, azonban a siker miatt a képregény hamarosan önálló képzőművészeti ággá vált.

A hastingsi csatától kicsi Nemoig

Outcault a magyar származású sajtómágnás, Joseph Pulitzer `A Világ` című lapjánál dolgozott, s már 1895-ben megpróbálta humoros félhasábos illusztrációkkal növelni a hétvégi kiadás olvasótáborát. Ő illesztett először buborékot a szereplők szájához, benne azok gondolataival, szavaival. Az első fekete-fehér kiadás után sárga színnyomtatással kísérletezett, így született meg a mindig kalandra kész csúnyácska, foghíjas kopasz ördögfióka. Outcault képtörténetei, az úgynevezett képsorok, általában három-öt képből álló, csattanóval végződő történetek voltak. Innen ered a műfaj angol elnevezése: a comics a kis történetek humoros, vicces voltára utal.

Akciódús kalandok 1066-ból

A képregény eredete persze vitatott, előzményeit a cselekményes történeteket ábrázoló ókori domborművekig szokták visszavezetni, idesorolva az egyiptomi halotti önéletrajzokat is. A leggyakrabban emlegetett példa a Hódító Vilmos 1066-os angliai partraszállását és a hastingsi csatát ábrázoló, a XI. század végén készült bayeux-i faliszőnyeg. A több mint hatszáz kép közé latin nyelvű feliratokat szőttek, ezek segítették a cselekmény megértését. A szóbuborékok előfutárainak a középkori kódexekbe található szalagszerű, a képeken az egyes alakok szájától kiinduló feliratokat tekintik.

A nyomtatott sajtó kialakulásával, a nyomdatechnika fejlődésével az egyre szélesebb rétegekhez eljutó lapok igyekeztek az újságok példányszámát érdekes illusztrációkkal növelni. A karikatúra, mint a társadalmi szokások, a politikai élet szereplőinek gunyoros, humoros ábrázolása telitalálat volt a korabeli olvasóközönség igényeinek kiszolgálásában.

A "sárga kölyök"

A képregény történetének kulcsszereplői a svájci Rondolphe Töpffler, a német Wilhelm Busch, a francia Georges ("Christophe") Colomb és a brazil Angelo Agostini voltak. A legjelentősebb fordulat Wilhelm Busch nevéhez fűződik, aki 1844-ben a Fliegende Blätter című müncheni lap hasábjain nemcsak karikatúrákat, hanem önálló történeteket bemutató képsorokat is megjelentetett. Tudatosan élt a képregény nyújtotta lehetőségekkel: a gúnyrajzokat helyzetkomikummal, gegekkel kombinálta; legsikeresebb rajzsorozata az 1865-ben keletkezett Max és Móric. 1884-ben jelent meg Angliában az Ally Sloper dugába dőlt nyaralása, az első képregénymagazin, amely egy állandó figura kalandjait mesélte el.

A nyomdatechnika fejlődésének köszönhetően Rudolf Dirks "A Katzenjammer Kölyök" sorozata jelent meg először négy-szín nyomásban, 1897. december 12-ikén, a Journal of America oldalain. A képregény sorsa ezzel eldőlt: újságok egész sora kezdte ostromolni a rajzolókat minden elképzelhető témájú és hosszúságú képsor megalkotásáért. A legfőbb alkotóelem továbbra is a humor maradt. Winsor McCay a New York Heraldban 1905-1911 között közölte a Kicsi Nemo Álomországban történetét, amelyben a szórakoztatáson kívül új elbeszélő kifejezésmód lehetőségeit is látta. A kis Nemo és barátainak álomutazása a korábbiaktól eltérően nem fejeződött be egyetlen számban, hanem folytatásokban jelent meg több héten át.

következő oldal 1 / 2

A hastingsi csatától kicsi Nemoig
A szuperhősök aranykora és alkonya

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?