Európai állatkertekben mutogatták az eszkimókat
2006. szeptember 21. 12:30 Fogarasi Ilona
Betegségek, verések, nehezen viselt állandó zaj
A Frankfurter Nachrichten egy cikke 1880. december 3-án arról számolt be, hogy alig lehetett rávenni a keresztény inuit családot, vessék le európai ruházatukat és hordják a hagyományos inuit viseletet. Hasonló konfliktus zajlott le később az indián Völkerschau-résztvevők és a szervezők között is. Az Európába érkező indián csoportok jónéhány tagja ugyanis rövidre vágva viselte a haját, angol neve volt és inget-nadrágot hordott. A May Károlyon felnőtt európai állatkert-látogató azonban nem így képzelte el `Winnetout`.
A teljes csődöt elkerülendő, a Völkerschau szervezői leparancsolták az indiánokról az öltönyt, hatalmas tolldíszeket aggattak rájuk, és elkeresztelték őket Ülő Bikának vagy Fekete Sasnak. Ma is találni olyan felvételt, amelyen indián asszony hatalmas tollas, harci fejékben takarítja állatkerti kunyhóját. A Völkerschauk az európaiak indiánokról (inuitokról, hindukról, núbiaiakról stb) való képének akartak megfelelni. Legkésőbb ennél a pontnál bizonyosan megkérdőjelezhető, valóban volt-e oktatási igénye a néprajzi bemutatóknak, mint ahogy azt többek között Hagenbeck vallotta.
|
Szuvenír az állatkertből: Tobias az inuit |
"Terrianiak egy ideje már nem olyan vidám. Elfáradt a sok embertől. Mi itt a másik kunyhóban eddig nagyon türelmesek voltunk, pedig már mi is nagyon fáradtak vagyunk"- folytatódik Abraham bejegyzése. Jakobsen az inuitok kedvetlenségét furcsa módszerrel próbálta elűzni, derül ki ki a naplóból. "Újabb gondok. Mesterünk, Jakobsen kutyakorbáccsal verte meg a nőtlen Tobiast. Nagyon mérges, mert azt mondja, Tobias soha nem engedelmeskedik és mindig befűt neki. Ha Jakobsen úr mégegyszer ezt csinálja, meg fogom írni Angliába. Utána nagyon kedves volt velem, úgyhogy most nem írok...Az eset után Tobias nagyon beteg volt". A hideget, az egyhangú étkezést, a bemutatókat, az állandó zajt nehezen viselő inuitokra hamarosan újabb csapás várt. Előbb Noggosak, majd Paingo betegedett meg, és néhány nap múlva elhunytak. December végén Abraham lányánál, Saránál diagnosztizáltak himlőt.
Az inuitok halála után Hagenbeck nem akart újabb néprajzi bemutatót szervezni. Két hét múlva mégis megbízást adott Jakobsennek, hozzon tűzföldieket Hamburgba. 1882-ben öten haltak meg a tűzföldi csoport tagjai közül tüdőgyulladásban, kanyaróban és tüdővészben. Újabb fogadalma ellenére Hagenbeck egy év múlva még két Völkerschaut szervezett. Hagenbeck visszaemlékezéseiben hosszasan ír a nagy anyagi hasznot hozó első, 1877-es grönlandi inuit bemutatóról, Abrahamék útjáról ezzel szemben nem tesz említést.
Abraham naplóját néhány más hátramaradt tárggyal együtt visszaküldték Hebronba. A misszó egyik tagja, Kretschmer testvér fordította le németre az inuit nyelven írt szöveget. A napló eredetije elveszett, a német fordítást a greifswaldi egyetem anglisztika szakos hallgatói és az egyetem tanára, Harmut Lutz ültették át angolra. A naplót korabeli újságcikkekkel, hirdetésekkel, levelekkel, tanulmányokkal és képekkel kiegészítve helyezték kontextusba. Abraham naplója az inuit irodalom első ismert önéletrajzi írása.
The Diary of Abraham Ulrikab. Text and Context. Szerk. Hartmut Lutz. University of Ottawa Press, 2005.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
