Európai állatkertekben mutogatták az eszkimókat
2006. szeptember 21. 12:30 Fogarasi Ilona
`Berlin nem szép hely. Állandóan hallom a járókelők és a kocsik zaját, a házunk pedig pillanatok alatt megtelik kíváncsi látogatókkal`. Ezekkel a szavakkal kezdődik Abraham, egy inuit férfi 1880-ban írt naplója, amely angol nyelvű megjelenését követően hamarosan németül is olvasható lesz. Abraham családjával és három másik társával a Völkerschaunak nevezett néprajzi bemutató, egy korabeli show-műsor keretében járta végig Európa nagyvárosait. A tizenkilencedik század végétől a kontinensen turnézó, amerikai, ázsiai és afrikai Völkerschau-résztvevők közül Abrahamé az egyetlen fennmaradt személyes visszaemlékezés arról, hogy miként élte meg valaki, hogy állatkertben egzotikumként mutogatják.
Gyermeki koloniális függésben
Abrahamot és az inuit csoport többi tagját egy norvég utazó, Adrian Jacobsen vitte el a hamburgi állatkereskedő, Carl Hagenbeck megbízásából Európába. Jacobson eredetileg Grönlandon keresett inuitokat Hagenbeck állatkertjébe, azonban a dán hatóságok nem engedélyezték a szerződéskötést. Továbbhajózva 1880 augusztusában a labradori Hebronban kötött ki, ahol a herrnhuti morva testvérek missziója működött. Jacobsen megkeresését a német nyelvű herrnhutiak sem fogadták örömmel, attól tartva, hogy a `nyáj` rossz erkölcsi hatás alá kerülhet Európában.
| Abraham és családja. A naplóban egy októberi bejegyzése egy ilyen jelenetről számol be: "A sok ember miatt lehetetlen felmosni a házunk padlóját. Mihelyt a mester kidob néhányat a házból, mások nyomulnak helyükre. Valamennyien látni akarják a lakhelyünket, de lehetetlen, hogy mindenki bejöjjön. A házunk gyakran összeomlott a tömegtől. Mikor a mesterek sem tudtak már parancsolni a tömegnek, kiküldtek, hogy vezessem ki a tömeget. Megtettem, amit tudtam. Fogtam a korbácsot meg a grönlandi fókaszigonyt és borzalmasnak tettettem magam. Az egyik úriember úgy bőgött, mint egy gyerek. Mások a kezemet rázták, amikor ki akartam zavarni őket. Néhányan mentükben átugrották a kerítést, annyian voltak. Sokan megköszönték, hogy így tettem, még a mesterek is. Ulrike bezárta belülről az ajtót és elbarikádozta a bejáratot, hogy ne jöhessen be senki, és aki be akart lesni az ablakon, egy darab bottal elhajtotta". |
A hamburgi, majd októbertől a berlini közönség az inuitokat a helyi állatkertekben láthatta, amint szigonyt vetnek, kutyaszánon járnak, kajakkal közlekednek. Kunyhóikba, amelyek az otthoni lakhelyüket imitálták, szabad bejárása volt a kíváncsi publikumnak. A tolongó tömegtől, az állandó lármától, a közszemlére tett családi élettől valamennyi inuit szenvedett. Európai utazásuk kevés boldog pillanatát a hittestvéreikkel való találkozás, misén való részvétel és a közös ima jelentette. Írásában, haza küldött leveleiben fontos szerepet kapnak a vallás gyakorlását leíró részletek. Nem jutott ilyen kapaszkodó a körülményektől hasonlóan szenvedő nem keresztény családnak. Míg ugyanis Abrahamék kapcsolatban álltak németországi hittestvéreikkel, akik szemmel tartották elhelyezésüket és rendszeresen tájékoztatták a hebroni missziót hogylétük felől, a sámán Terrianiaknak, feleségének, Paingónak, valamint tizenéves lányuknak Noggasaknak nem akadt ilyen jóakaró látogatója, ők magukra maradtak gondjaikkal.
|
Hagenbeck |
Az inuitok állatkerti szerepléséről beszámoló újságcikkek egyikéből kiderül: a misszó, akárcsak a dán kormány, attól tartott, az inuitok európai útjuk során talán felismerik vadásztermékeik és népművészeti tárgyaik valódi értékét és árát, amely nagyban különbözik attól a juttatástól, amit e termékekért eddig kaptak. A kijárási tilalom nem egyedül Abrahamra és társaira vonatkozott. A Völkerschauk szervezői általában szigorúan szabályozták és leszűkítették a helyiek és a néprajzi bemutatók szereplői közötti kapcsolatok kialakulásának lehetséges alkalmait és helyszíneit. Egészen az első világháborúig jellemző volt, hogy csak engedéllyel hagyhatták el az állatkertet vagy a kiállítás helyszínét. A tilalommal egyrészt a nemkívánatos viszonyok kialakulását próbálták megakadályozni, másrészt "védeni" akarták az "idegen" hatásoktól a szereplőket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
