Arabul feljegyzett nevét többféleképpen olvasták. A legtöbben a gül olvasatot és annak rózsa jelentését fogadták el. Volt azonban, aki szerint Kel Babának hívták. A kel szó kopaszt, tar koponyájút jelent, és azért nevezték így, mert nem volt egyetlen hajszála sem. Felmerült az is, hogy nevét a gülmek, nevetni igéből eredeztessék. Egy legenda szerint Gül Baba nevében a rózsa a tisztaságot jelképezte, mivel messze földön ismert volt tisztaságszeretetéről. Az a legvalószínűbb azonban, hogy a dervisek a gül szót átvitt, misztikus értelemben használták. Gül Baba valóban Rózsa apó volt, de nem a földi rózsa, a mulandó világ kedvelője, hanem jeles dervis, rendje rózsafája. A Szulejmán budai bevonulásának (1541. szeptember 2.) alkalmából a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban tartott hálaadó istentiszteleten halt meg. A sírja fölé 1543-1548 között Jahjapasazáde Mehmed budai pasa emelt mecsetet, amelyet ma Gül Baba türbéjeként ismerünk.
Még ugyanebben az évszázadban a bektasi rendhez tartozó dervisek kolostort építettek a türbe mellé. Az épületegyüttesre vontakozó első írásos utalás egy 1559-ből való adóösszeírásban maradt fenn az utókorra. Törökkori építményeink közül valószínűleg máig ez a sírkápolna a legismertebb a muszlim világban. A törökök kiűzése után, 1690-ben a türbe és az azt övező terület a jezsuitáké lett, akik barokk stílusú keresztény kápolnává alakították át. A XIX. század elejétől ismét egyre több mohamedán érkezett Gül Baba síremlékéhez, amely hamarosan közkedvelt zarándokhellyé vált. Az emlékművet 1997-ben - teljes egészében török támogatással - újjáépítették, s helyreállt a török kávézó, az oszlopcsarnok, a kilátóterasz, a türbe közvetlen környezete is.