A magyar fővárosban látta meg a napvilágot. 1919 elején belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), és a Tanácsköztársaság ideje alatt ifjúmunkás-vezetőként tevékenykedett. 1925-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, ahonnan 1932-ben kizárták kommunista nézetei miatt. Az 1920-as évektől kezdve a magyarországi kommunista mozgalmon belül önálló frakciót szervezett, amely a későbbi megítélés szerint akadályozta a nemzeti összefogást. Tevékenységéért a Horthy-korszakban, 1920 és 1942 között összesen hat és fél évet töltött börtönben. 1945-ben a Moszkvából hazatért kommunisták is letartóztatták, és egy év után koncepciós perben négy év fél év börtönre ítélték. Utána Kistarcsára internálták, majd a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén 1953-ban újabb tíz év börtönbüntetéssel sújtották. 1956. október 15-én szabadult. 1957-ben rehabilitálták az 1953-as vád alól. 1957-től nyugdíjazásáig (1967) az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda német-angol fordítójaként dolgozott. 1989. május 23-án a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán minden vád alól felmentették. 1990-ben a szabadon választott Országgyűlésben az MSZP képviselője lett. Az ülésteremben érte a halál. Híres könyvei a Rabságaim című visszaemlékezés (1989) és a Zárkatársam, Spinoza (1989). 1991. január 14-én halt meg Budapesten.