A parasztnak állapotáról - bírálat a nemesség előjogairól
2006. szeptember 26. 12:30
Korában teljes értetlenség fogadta Berzeviczy Gergely kétszáz évvel ezelőtt megjelent főművét, amelyben élesen bírálta a nemesség előjogait, valamint a jobbágyság kizsákmányolását. A sokáig szinte ismeretlen felvilágosult értelmiségi 1806-ban megjelent A parasztnak állapotáról és természetéről Magyarországon című munkája statisztikai módszerekkel bizonyította be a parasztság elszegényedését.
<
| "Lehetetlen, hogy rosszabb gazda legyen az, aki a mezei és gazdasági dolgok valamelyes elméleti ismereteit megszerezte, vagy rosszabb alattvaló legyen, aki a jog és kötelesség fogalmával bír ... A tapasztalat is azt bizonyítja, hogy minden jobban megy ott, ahol míveltebb és eszesebb a paraszt" - szögezi szembe nyugat-európai útjának tapasztalatai alapján azokkal, "akik a parasztot ... tudatlanságban tartani kívánják, s mindenféle művelődési eszközt, mint reá nézve károst, tőle elhárítani akarják". Ő azok közé tartozik, "akik a parasztot nevelés, erkölcsiség és jobb mívelés által javítani és hasznosabbá tenni kívánják", s ezzel a művelődés körébe a "nyomorult nép"-et is bevonva a nemzet egészére akarja kiterjeszteni a felvilágosult tudományt, műveltséget és erkölcsöt. |
A parasztságra irányuló tudományos érdeklődésének forrása éppen a hazai gazdasági élet átfogó vizsgálata, amelynek során odáig jut, hogy a lakosság és a kétkezi dolgozók túlnyomó részét alkotók viszonyaival mint kulcskérdéssel foglalkoznia kell. Európa paraszti népeit összehasonlító munkája, A parasztnak állapotáról és természetéről Magyarországon (De conditione et indole rusticorum in Hungaria) kiadásához a cenzor nem járult hozzá, ezért Berzeviczy a kéziratot Széchényi könyvtárában helyezte el. Először egy kivonat jelent meg belőle, majd a szerző hozzájárulása nélkül nyomtatták ki 1806-ban Lőcsén.
A parasztság történetének és a jobbágyi szolgáltatások és adók vizsgálatát az ókortól indítja és az európai parasztság elszegényedését statisztikai módszerekkel bemutatva egészen korának jobbágygazdaságáig jut el. Felvilágosult értelmiségiként élesen kritikai álláspontot fogalmaz meg a paraszti társadalomról. Tézise, hogy a feudális rendszerben csak a parasztok életszínvonalának mesterséges leszorításával tehetnek szert nyereségre a földbirtokosok.
Magyarországon elsőként ismerte fel a feudális viszonyok modernizáció-ellenes jellegét, s élesen bírálata a nemesség előjogait valamint a jobbágyság kizsákmányolását. Felszólította a nemességet: az elnyomás és a súlyosbodó terhek helyett inkább a parasztság fölemelését szorgalmazza, hiszen végső soron ez volna saját érdeke is. Különösen érdekes, hogy a paraszt fogalmát etnográfiai értelemben is kibontja, jellemzi fizikai megjelenését, viselkedését, civilizációs fokát.
A mű természetesen semmilyen visszhangot nem váltott ki, a halála után teljesen elfelejtett tudósra a reformkorban sem hivatkoznak s később is csak a néprajz tudománya fedezi fel az 1930-as években a történeti néprajz első jelentős hazai teljesítményeként.
Elméleti igényessége, eredetisége, valamint hogy az egyik legsúlyosabb hazai társadalmi problémát egyetemes problémakörökbe rendezve vetette föl, Berzeviczyt saját korában a teljes meg nem értettségre kárhoztatta. A Martinovics-összeesküvéssel való kapcsolata és a nyelvkérdésben elfoglalt radikális álláspontja, amely a nemzeti múlt és önállóság mellőzésével a nyelvek számának csökkenését, ezáltal a népek egymáshoz közeledését vélte a boldogabb jövő útjának a korszellemet jobban kielégítő Kazinczy Ferenccel is összetűzésbe keverte.
A hazai történészek közül H. Balázs Éva tárta fel az ismeretlen felvilágosult értelmiségi reformpolitikus személyiségét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
