125 áldozata volt a berlini falnak
2006. augusztus 11. 11:00
Negyvenöt évvel a hírhedt berlini fal megépítése után még mindig nem tisztázott egyértelműen, hogy hányan vesztették életüket az egykori keletnémet határőrök golyóitól. Egy keddi hivatalos bejelentés szerint azonban százhuszonötre tehető az áldozatok száma.
A potsdami Történelmi Kutatások Központjának igazgatója, Hans-Hermann Hertle berlini sajtóértekezletén a központ legfrissebb vizsgálataira hivatkozva elmondta, a korábbi keletnémet rezsim által Nyugat-Berlin köré emelt betonfal 1961 és 1989 közötti létezése alatt százhuszonöt olyan személy vesztette életét, akik a falon keresztül igyekeztek átszökni a korábbi Nyugat-Berlinbe, illetve az akkori Nyugat-Németországba. Plakátok Checkpoint Charlie-nál. A lebontott keresztek helyét határoló ideiglenes kerítésre a berlni fal mindennapjait ábrázoló fotók kerültek.
A kutatók eddig abból indultak ki, hogy az áldozatok száma magasabb - mondta Hertle. A korábbi adatok azonban többnyire tanúk elmondásain alapultak. Az egykori keletnémet hatóságok, illetve a korábbi NDK hírhedt állambiztonsági minisztériuma teljes mértékben eltitkolta a határőrök kegyetlen mészárlásait, és még az áldozatok hozzátartozóit sem tájékoztatták a történtekről.
1961 augusztusára hevessé vált a nagyhatalmi vita a német kérdésről, különösen a II. világháborút követően kettéosztott főváros nyugati részéről. Az NDK sérelmezte, hogy a nyitott berlini határon szabadon közlekedő, keleten élő, de nyugati oldalon dolgozó polgárai hatalmas veszteséget okoznak a német szocialista államnak. Végül augusztus 13-án éjjel az NDK "államhatárának biztosítása céljából" a kelet-német hadsereg és a rendőrség egységei 45 kilométer hosszúságban szögetdróttal, drótakadályokkal lezárták Kelet- és Nyugat-Berlin határát, majd falat építettek. Az addigi 80 szektorátlépő helyett csak 12 maradt nyitva. A berlini fal rendeltetése az volt, hogy megakadályozza a kelet-német állampolgárok addigi tömeges méretű menekülését Nyugat-Berlinbe. A 166 kilométer hosszú, az NDK területén egész Nyugat-Berlint körülvevő betonfal-rendszer vonalán 295 figyelőtorony és 43 föld alatti bunker volt. A "határ" 50-100 méter szélességben a pártállami területen tilos zóna volt mindenki számára, megközelíthetetlenségét az állig felfegyverzett határőrökön kívül kutyák futtatására szolgáló sáv, vizesárkok, külön gépkocsiút biztosította. 1989. november 9-ig, a fal szétrombolásáig mintegy ötezer embernek sikerült átjutnia, s körülbelül ugyanennyit fogtak el menekülés közben.
A potsdami intézet igazgatója sajtóértekezletén arról számolt be, hogy a százhuszonöt áldozat - mint fogalmazott - tudományosan bizonyított. Az áldozatok többsége 16 és 30 év közötti fiatal férfi, s legtöbben a fal felhúzása utáni első öt évben vesztették életüket - jelentette ki.
Németországban ezekben a napokban emlékeznek meg a negyvenöt évvel ezelőtt történtekről, illetve a berlini fal áldozatairól.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
