VIII. Henrik, a feleségfaló király

2006. június 28. 17:00

Ötszáztizenöt éve, 1491. június 28-án született Greenwichben VIII. Henrik, 1509-től haláláig Anglia és Írország királya. Ő hozta létre a Rómától független anglikán egyházat.

Válás és egyházreform

Henrik az első Tudor-házi uralkodó, VII. Henrik második fia volt, hat testvére közül csak három élte meg a felnőttkort. 1501-ben, bátyja halála után nem csak a trónörökösi címet, hanem annak özvegyét is megörökölte a nála hat évvel idősebb Aragóniai Katalin személyében. 1509-ben koronázták meg és néhány héttel később meg is nősült, jóllehet a házasság érvényességét kezdettől vitatta a katolikus egyház. Az energikus ifjú király azonnal kivégeztette apja kegyenceit, háborút indított Franciaország és Skócia ellen, de a kormányzást a tapasztalt Wolsey bíborosra bízta, ő maga csak vidéken utazgatott és vadászgatott. A kiváló diplomata Wolsey ügyes szövetségkötésekkel európai nagyhatalommá manőverezte Angliát, Henrik a reformáció kezdetén Luthert szapuló röpiratáért még `a hit védelmezője` (Defensor fidei) címet is megkapta a pápától.

A politikával komolyan csak az 1530-as évek elején kezdett foglalkozni, akkor is "családi" okok miatt. Henrik a Rózsák Háborúja, a trónviszályok évtizedei után az első "békés" úton hatalomra került király volt, akit szinte megszállottan foglalkoztatott a dinasztia-alapítás gondolata. Ekkorra azonban bele kellett törődnie, hogy öregedő felesége nem lesz képes fiú utódot szülni számára, így udvarában nézett körül. Kiválasztottja Boleyn Anna lett, ám a válás a vártnál nehezebb diónak bizonyult. Wolsey most az egyszer kudarcot vallott: az V. Károly római császár befolyása alatt álló VII. Kelemen pápa hosszas habozás után mégsem volt hajlandó elválasztani feleségétől. A feldühödött Henrik leváltotta Wolsey-t, aki még tárgyalása előtt meghalt és a parlament segítségével szakított Rómával. Henrik 1533 elején feleségül vette a már terhes Boleyn Annát, nem sokkal később pedig megszületett a későbbi Erzsébet királynő.

Henrik következetesen végigvitte vallási reformjait: 1534-ben az anglikán egyház fejének nyilvánította magát, ennek tagadása halálbüntetéssel járt. (Így került a vérpadra Morus Tamás, Henrik kancellárja is, aki nem volt hajlandó letenni a hűségesküt, őt később a katolikus egyház szentnek nyilvánította.) Engedélyezte a Biblia angol fordításának kiadását, a szerzetesrendeket feloszlatta, ugyanakkor a szertartásrendet csak kicsit változtatta meg. A mindezt előidéző házasság azonban nem volt tartós: Anna sem tudta fiúval megörvendeztetni urát, akinek érdeklődése elfordult tőle.

következő oldal 1 / 2

Válás és egyházreform
Nagyhatalom a nősülések árnyékában

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?