1416-ban csatlakozott a ferences rend akkor szerveződő legszigorúbb irányzatához. Tanulmányai befejezése után széles körű tevékenységet fejtett ki mint vándorprédikátor és a pápák bizalmasa. Negyven éven át prédikált, nem múlt el nap beszéde nélkül, amelyekkel fanatizálta hallgatóságát. Prédikációinak idegen nyelvterületeken is nagy hatása volt, noha beszédeit fordítani kellett, mert csak olaszul és latinul tudott. 1451 után működését az osztrák, cseh tartományokra és Lengyelországra is kiterjesztette. Fő céljának a huszitizmus elleni harcot tekintette. 1454 után azt hirdette, hogy a török elleni harcban Magyarországot védelmezve a nyugati kereszténység országai a keresztény Európát védelmezik. 1455-ben jött először Magyarországra, ahol keresztes hadjáratot hirdetett az iszlám ellen. Az összegyűlt sereggel 1456 júliusában - Hunyadi János támogatására - Nándorfehérvár felmentését segítette, s végül nagy része volt a július 21-i diadalban. Nem sokkal később, október 23-án az újlaki kolostorban meghalt, sírfelirata megmaradt. 1622-ben boldoggá, majd 1690-ben pápai bullával, 1724-ben pedig ünnepélyes külsőségek között szentté avatták.