Parasztfelkelés Oroszországban

2006. június 16. 12:30

Háromszázharmincöt éve, 1671. június 16-án (a régi pravoszláv naptár szerint 6-án) végezték ki Moszkvában Sztyepan (Sztyenka) Razint, a legnagyobb 17. századi orosz parasztfelkelés vezetőjét.

Rablóvezér vagy kozák hős?

1630 körül született egy "házas" (azaz jómódúbb) kozák családban a Don mentén. Oroszország ekkoriban tért magához a "zavaros időszak" okozta megrázkódtatásokból, amikor lengyelek és svédek dúlták, a reguláris seregek mellett kozákok és gyülevész hadak fosztogatták, s az ország java része pusztasággá vált. A Romanov-dinasztiát megalapító I. Mihály 1613-ban lépett a trónra, uralkodása alatt a helyzet lassan stabilizálódott. 1645-ben fia, I. Alekszej lett a cár, aki törvénykönyvet állított össze, megreformálta az ortodox egyházat, hosszú háborúskodás végén visszaszerezte a lengyel-litván államtól Szmolenszket, Kijevet és a Dnyeper bal partján fekvő Ukrajnát. A háborúk költségét jobb híján pénzrontással teremtették elő, ami természetesen óriási elégedetlenséget és hatalmas inflációt idézett elő.

A doni kozákok minden szabad harcos egyenlőségén alapuló közössége a XVI. század második felében alakult ki főként menekült jobbágyokból, akik katonai szolgálataik fejében különféle előjogokra és belső önkormányzatra tettek szert. Mivel az orosz-tatár határvidéken afféle ütközőként fogták fel a tatárok betöréseit, Moszkvától rendszeres támogatásban részesültek. Soraikat a lengyel háborúk idején jelentősen felduzzasztották a szökött katonák és a földet, megélhetést kereső parasztok. A harcok elültével szokásos rabló portyáikat megnehezítette a török és az orosz erődítmények vonalának kiépülése a határ vonalán, sőt ezután a cári adományok is elmaradtak.

Razin neve először 1661-ben bukkan fel, amikor egy diplomáciai küldöttséget vezetett a kalmük tatárokhoz, majd zarándokutat tett a híres szoloveci kolostorba. (Állítólag nyolc nyelven beszélő, tapasztalt katona volt, akit személyes sérelem is hajtott: bátyját az oroszok végezték ki a háború végén.) Legközelebb hat év múlva, 1667-ben hallani róla, immár egy zsákmányra éhes kozák sereg vezéreként, aki előretolt helyőrséget létesített a Don alsó folyása mentén, közel a Volgához.

Első jelentős tetteként elfogta és kirabolta a cár és a gazdag kereskedők Moszkvába igyekvő bárkáit, majd 35 hajóból álló flottája élén lefelé indult a Volgán. Csellel és szerencsével átjutott az orosz erődítmények között, az utolsót elfoglalta és ott telelt át. 1668-ban megverte az Asztrahányból ellene küldött orosz sereget és a Kaszpi-tenger perzsa partjait kezdte fosztogatni. Közel másfél év alatt feldúlta a dúsgazdag Baku, Derbent és Rast városát, miközben megsemmisítette az őt megtámadó iráni hajóhadat. 1669 nyarán híres és gazdag emberként, cári kegyelem birtokában, diadalmasan tért vissza a doni kozákok közé.

következő oldal 1 / 2

Rablóvezér vagy kozák hős?
A szabadságvágy egy személyben: Sztyenyka Razin

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?