Az altorjai születésű főnemes Kolozsvárott és Nagyszombatban tanult jogot és bölcsészetet. 1699-ben Küküllő vármegye főispánja, 1708-tól Háromszék főkirálybírája lett, 1713-ban bárói rangot kapott. Kora legjelentősebb emlékirat-íróinak egyike volt. Történeti-származástani vonatkozású közlései mellett szokástörténeti, művelődéstörténeti feljegyzéseket is hátrahagyott. Fő műve, a Metamorphosis Transsylvaniae, a rendi tradicionalizmus múltat dícsérő szellemében készült, s 1736-ban adták ki. Élettörténetének fontos momentuma, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején több ízben változtatta pártállását, amiért kétszer is gyanúba keveredett és bebörtönözték. A fogságból szabadulván a Habsburg-ház híve lett. 1752. szeptember 22-én hunyt el.