90 éve halt meg Görgey Artúr

2006. május 23. 14:15

A magyar fősereg vezére

A magyar fősereg vezéreként a betegsége miatt helyettesítendő Vetter után (aki április második felében ismét át akarta venni a fõvezérséget) 1849. március 30-tól a tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után az országhatárra szorította vissza az ellenséget, majd háromhetes ostrom után, május 21-én visszafoglalta Buda várát.

A Szemere-kormány hadügyminiszterévé Kossuth nevezte ki igen rossz személyes viszonyuk ellenére. Áprilisban képviselővé is megválasztották, bár Görgey nem helyeselte a Függetlenségi Nyilatkozatot.

1848-1849 a Múlt-koron

Karrierje csúcsára éppen akkor ért, amikor a szabadságharcban a politikai és a katonai helyzet egyaránt rosszra fordult. A katonai szempontokat előtérbe helyező Görgey és a politikus Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak, Görgey még Kossuth debreceni ellenzékével is tárgyalt a Függetlenségi Nyilatkozat esetleges visszavonásáról. Az orosz-osztrák erők ellen vívott nyári hadjáratban, július 2-án Komáromnál megütközött az orosz csapatokkal megerősített császári fősereggel. A csata válságos pillanatában személyesen vezette a huszárok rohamát, egy gránátszilánktól súlyos fejsebet kapott, de feleakkora erővel is visszaverte az osztrák főerők támadását. Július 1-jén a Szegedre történõ azonnali levonulás vélelmezett megtagadása miatt Kossuth leváltotta a fővezérségről, július 4-én pedig ő maga a hadügyminiszterségről is lemondott. Ezután saját felelősségére együtt tartotta seregét s elindult a Szegedre, illetve Aradra költözött parlament és kormány után. A több száz kilométeres menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros taktikai hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadihelyzeten, - a magyar hadak minden fronton vereséget szenvedtek.

Kossuth teljhatalommal ruházta fel és diktátorrá nevezte ki Görgeyt a magyar fősereg temesvári veresége után, augusztus 11-én. Görgey más lehetőséget nem látva, tiszttársaival egyetértésben, két nappal később Szőlősnél (Világosnál) letette a fegyvert Paszkevics tábornok orosz csapatai előtt. A közvélemény e cselekedetéért - Kossuth vidini levele következtében is - árulónak bélyegezte, a szörnyű vádat életének hátralévő 67 évében méltóságteljes nyugalommal viselte.

A cár személyes közbenjárására végül elkerülte az aradi tizenhármak sorsát, de száműzetésre ítélték, Klagenfurtban tartották házi őrizetben családjával együtt. 1867-ben, a kiegyezés után engedték szabadon. Hazatérve egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságnál volt alkalmazva, ezután Visegrádon élt visszavonultan. Életének 99. évében, legnagyobb győzelmének, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 1916. május 21-én a budapesti Mária Valéria utcai lakásában érte a halál.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

előző oldal 2 / 2

A kémikus tábornok
A magyar fősereg vezére

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?