Anjou-címeres kárpit
2002. június 4. 19:22
Egy sárgolyó rejtette az Anjou-címeres kárpitot, amely sose került volna elő, ha nem fognak a budavári Szent György tér betemetett régészeti kincseinek feltárásához. Hogy mit rejtett a föld, megcsodálhatjuk magunk is, a november végéig nyitva tartó kiállításon.
<
A mai ugyanis a Sándor-palota (a volt Honvédelmi Minisztérium), a volt Teleki-palota és a vár között terül el. Ám a középkorban a Boldogasszony-plébániatemplom és a városkapuk közötti főteret, a piacok helyszínét, a mai Dísz teret és a Tárnok utcát nevezték Szent György térnek a budai várnegyedben. Mégpedig azért, mert itt állt a Nagy Lajos alapította Szent György kápolna, a házak, üzletek fölé magasodva. A török időkben, s azt követően is megmaradt a tér központi jellege. Mégis, a háborúk, az ostromok, az erőszakos lakosságcsere elfeledtette az elnevezést. Az emlékezetkiesést erősítette, hogy az 1800-as években a kápolnát le is bontották. S utóbb a helyét rossz helyen, a palota közelében keresték.
A tévedés a XVIII. századból ered, amikor először írták össze Buda középkori egyházi emlékeit. S bár XIX. század végén ezt helyesbítették, addigra már meggyökeresedett a helynév használata, s ma is így él.
Mindezt azért szükséges részletezni, mert a Budapesti Történeti Múzeum kiállítása A múlt rétegei - A budavári Szent György tér története címet viseli. A november 25-ig nyitva tartó tárlat pedig a mai Szent György tér nagyszabású régészeti és egyéb történeti emlékeit sorakoztatja fel, s a terület története mellett jövőbeni funkciójának terveiről is szól.
A bemutató aktualitását az 1994-től 2000-ig folyt nagyszabású régészeti kutatások gazdag hozadéka adta. Bár még nem zárult le a feltárás, minden bizonnyal folytatódik a tér nyugati oldalán, ahol kutak, pinceszakaszok rejlenek) máris olyan bőséges és különleges anyag került a régészek, muzeológusok, restaurátorok kezébe, hogy feltétlenül megmutatandónak ítélték. A Budavári Palota E-épületének földszinti termeibe így is csak a leletek harmada fért.
Mindazonáltal nem lelet-együttes megtekintésére, hanem az őskortól napjainkig szóló történelmi időbeli kalandozásra hívják a látogatót. Mégpedig fordított időrendben. A jövőbeli rendezési tervektől egészen az őskorig mehetünk vissza. Útközben pedig gazdag leletekkel illusztrált állomásokon időzhetünk.
Történelmi értékek - a szeméttárolókból
Ha a mai Szent György téren körülnézünk, átmeneti állapotot találunk. Helyreállított épületekkel, romokkal, most is folyó építkezésekkel és régészeti helyszínekkel. Ha visszalépünk a II. világháború utáni állapotokhoz, romokkal, szétlőtt, sérült épületekkel szembesülünk. Ezek egy részét lebontották, a volt Teleki palotát 1968-ban felrobbantották. Amikor az 1980-as években megindultak a régészeti feltárások, és konzerválások, a tér közepén füves, parkos részt alakítottak ki, ahol ma a romok között jól kivehetők az egykori középkori épületek alapjai.
Rajzok, metszetek, fényképek, tervrajzok illusztrálják a helyszín XVIII. - XIX. századi állapotát, míg a korábbi évszázadokat egyre inkább régészeti leletek jelenítik meg.
Mivel a XVIII. század végén a tér keleti oldalán lakott a budai pasa, várható volt, hogy különleges emlékek maradtak itt. A török idők hétköznapi és luxuskerámiái számtalan tároló gödörből kerültek elő, amelyek utóbb szeméttárolók lettek. Különleges az 1,62 méteres papírtekercsre arannyal, vörössel festett, írott török imaszöveg, amelyet fém tokba zárva amulettként viselhetett tulajdonosa.
Mohács előtt, a későközépkorban sűrűn beépített a terület, jeles személyiségek tulajdonában álló elegáns házakkal. A Szent György utca 10. szám alatti reneszánsz palota festett falazata, freskója állít meg. Az építmény a budavári borbély tulajdona volt. Mellette ágyúöntő, harangöntő műhelyek. Az omladékok között terrakotta szobor, fém könyvsarok díszítmény került elő, s két egyházi intézmény - a Szent Zsigmond templom és egy ferences kolostor - szakrális emlékei.
Félhomályban, üveg alatt csodálható meg az utóbbi évek legkülönlegesebb lelete. Az a XIV. századi magyar-Anjou címeres selyemkárpit, amely Európa-szerte párját ritkítja. Maradtak ugyan e korból textil emlékek, de egyik sem ilyen nagy, összefüggő és jó állapotú, mint ez, amelyet egy sárgolyóba tömörítve találtak meg. Bár az iszap meglepő módon megőrizte a textilt, festésének színezőanyag erősen károsodott. B. Nyékhelyi Dorottya vezető régész szerint: " a selyemből készült és az Árpádok vörös-ezüst vágásos és az Anjouk kék alapon arany liliomos címerét ábrázoló kárpit, a rajta látható varrásnyomok alapján ítélve alábélelt lehetett. Az Anjou pajzson a liliomok felett fekvő E betűt formázó úgynevezett háromágú, lebegő tornagallér látható. Ez, a heraldikában címertörésnek nevezett ábrázolás a nápolyi Anjou királyi udvarral kapcsolja össze a leletet. Címertani jelentése azt erősíti, hogy a használókat az Anjou-házból származó uralkodóink és azok legszűkebb környezetében kell keresnünk. Hasonló kárpit borítja például a nápolyi Anjou-házból származó Károly Róbert magyar király III. kettős felségpecsétjén a trónus háttámláját. A kibontáskor talált zsinórmaradványok arra engednek következtetni, hogy a textil egykor falikárpit lehetett, amely rátéthímzéssel, több darabból összevarrva készült."
A Szent György tér "titkai" időszaki kiállítás megtekinthető:
2002. március 29. és november 25. között
Helyszín:
Nyitvatartás:
Támogasd a 
szerkesztőségét!
