A természetes szelekció végzett az angol uralkodókkal

2006. május 10. 15:00

Amerikai antropológusok közvetlen összefüggést vélnek felfedezni Darwin leghíresebb elmélete és az angol királyi család középkori története között. A kutatók most megjelent tanulmányukban azt állítják, hogy az uralkodóház hatalmi harcait természetes szelekcióként kell értelmezni.

Királyi vérvonal és a létért folyó küzdelem

Az angol királyok 14-16. századi, trónviszályokban gazdag időszakát csak az `unokatestvérek háborújaként` emlegeti a történelmi szakzsargon. A IV. Henrik (1399-1413) és I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása közötti két évszázad során ugyanis jóval több királyi unokatestvér halt meg idejekorán, mint ahányuknál az indokolt lett volna. Amerikai kutatók friss tanulmánya szerint a középkori jelenség nem más, mint a híres darwini elmélet társadalmi megjelenése.

Távoli rokonok: IV. Henrik és I. Erzsébet

Tudjuk, hogy a természetes kiválasztódás lényege a megváltozott környezeti feltételekhez történő lehető legjobb alkalmazkodás, oly módon is, hogy az élőlények igyekeznek a kevés, ám az aktuális helyzetben legértékesebb javakhoz hozzájutni. Ezek egyben életmentőek, és megszerzésük legbiztosabb módja az öröklés.

Nézze meg az angol királyok családfáját!

Érdekli a családtörténet?
A The History of the Family szakfolyóirat 2006-os első számát ingyen olvashatja.

Kathleen Heath és munkatársai tanulmányukban úgy látják, hogy III. Edvard 1377-ben bekövetkezett halálakor éppen ilyen történelmi szituáció állt elő: a király öt fia és három lánya mindannyian a túlélést biztosító koronára vágytak. Az elsőszülött II. Richárd trónra lépése azonban - Darwin szavaival élve - kontraszelektív esemény volt, hiszen személyében éppen hogy az egyik legalkalmatlanabb utód győzött. Az őt kivégeztető unokatestvér, IV. Henrik hatalomra kerülése indította el valójában a darwini folyamatot.

A "természetes" szelekció során elhunyt 47 főből csupán 5 nem volt a király unokatestvére: 1 fiútestvér, 2 nagybáty és két unokaöccs tarkította a sort. Heath-ék a genetikai hasonlóság alapján becsülték meg egy-egy rokonsági fok veszélyességét, majd megállapították, az uralkodók arra azért mindig ügyeltek, hogy ne kövessenek el "evolúciós öngyilkosságot", vagyis a királyi vérvonal sose szakadjon meg teljesen.

Bár nem túl meglepő állítás, de a tanulmány szerzői azt is bemutatják, hogy a regnálás hossza és az ez idő alatt trónféltés miatt, királyi parancsra elkövetett gyilkosságok száma egyenesen arányos egymással. I. Erzsébet 45 uralkodói éve például öt unokatestvér számára végződött tragikusan. VIII. Henrik, aki mindenáron saját fiát szánta utódául, "biztos ami biztos" alapon szinte válogatás nélkül öletett.

A Kaliforniai Állami Egyetem régésze, David Zeanah és tanítványa, Henry Lyle kissé ironikusan úgy nyilatkozott a Discovery Channelnek, hogy "ezután legalább már nem csak a történelmi ok-okozat összefüggésében vizsgálhatjuk az eseményeket, hanem a darwinizmus szellemében is".

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?