Galilei titka
2002. június 4. 00:04
Röntgensugarak segítségével rájöhetnek a tudósok, hogy Galileinél mikortól vált bizonyossá: `mégis mozog a Föld`.
<
A Nuncius című negyedéves olasz egyháztörténeti folyóirat Galilei-tanulmánya a természet- és a társadalomtudományok összefogásának remek példája. Ugyanis a röntgensugarakkal átvilágított kéziratok időrendi sorba rakása révén sikerülhet tisztázni, mi is volt a késő középkor egyik legnagyobb fizikusának szabadesési tanulmányaiban igazán eredeti, s hogyan járult hozzá a nagy olasz tudós az égitestek Nap körüli mozgásának bizonyításához.
Végül megtudhatjuk, hogyan alakult ki Kopernikusz tanainak védelmében Galilei eretneknek minősített világképe, amely kihívta a inkvizíció haragját, s a bibliai szövegekkel ellentétesnek minősített világkép betiltásához, majd Galilei koncepciós peréhez, megalázásához és alapvető nézeteinek megtagadásához vezetett.
Természetesen a bonyolult Galilei-életmű nélkül sem Bertolt Brecht, sem pedig Németh László Galilei drámája és értelmezése nem születhetett volna meg. Ellenben Artur Koestler Alvajárók című (Makovecz Benjámin által fordított) kiváló könyvében Galilei-mítoszokról beszél, és azokat cáfolja.
Az 545. számú jegyzet például részletesen leírja, mekkora zavar származik a feljegyzések időrendi tisztázatlanságából. Annak ellenére ellentmondásosak a Galilei-iratok keletkezésének körülményei, hogy Koestler a szentszéki iratok tintáinak és papírállományának gondos elemzését említi.
Az új kémiai elemzés ismertetője, Eugenie Samuel, a New Scientist cikkírója úgy véli: negyvenkét esztendő alatt keletkezett kéziratot kell újraértékelni tudománytörténeti szempontból. Ugyanis 1590 (a Mozgásról írt tanulmány keletkezésének ideje) és 1632 (a ptolemaiosi és a kopernikuszi világkép különbözőségéről megalkotott szenzációs Dialógus című munka éve) közötti periódusban a kézzel írt levelek, személyes feljegyzések és pamfletek időrendje mind ez idáig nagyrészt bizonytalan.
A tekintélyes amerikai tudománytörténész, Peter Mechamer az életmű időbeli rendezetlenségéből eredő "zavarokra" utal. Az iratokat húszféle tintával rótta a fizikus. S most jött el az ideje, hogy a kivételesen furfangos és szellemes, vitázó Galilei kísérleteinek és elméleti fejtegetéseinek logikáját, a fizikus észjárását, taktikai húzásait, a teológia és tudomány harcában tett s az egyház által kikényszerített önmegtagadást egymás mellé illesztve, egymás utáni sorrendbe helyezzék és elemezzék, továbbá kiderüljön, mit sejtett Galilei, mit tartott bizonyítottnak, és mi az, amit kikényszerítettek belőle.
Magyar Hírlap
Támogasd a 
szerkesztőségét!
