Albrecht Dürer, a német reneszánsz legnagyobb alakja
2006. május 23. 11:00
<
A magabiztos humanista
|
Ádám és Éva, 1507 |
Dürer kerülte az olasz minták idealizmusát, Szent Anna harmadmagával című képén emberközelbe hozza alakjait. 1518-ban megismerte Luthert, akinek lelkes híve lett. Bekerült a nürnbergi tanácsba, részt vett V. Károly aacheni koronázásán, Grünewalddal, Erasmussal, németalföldi művészekkel is találkozott. Gentben megnézte van Eyck, van der Weyden, van der Goes képeit, Michelangelo Madonnáját. Több képet festett útközben készített rajzai után, akvarelljei a korai tájképek remekei. Hazatérése után egészsége megroppant, főleg elméleti kérdéseket kutatott. Még korábban megírta A festészet tankönyvének vázlatait, 1527-ben kiadta Négy könyv az ember arányairól, Tanulmány az emberi test arányairól című művét s Erődítéstanát. Fontos műve az 1526-os Négy apostol (János és Péter, Pál és Márk), egyszerű kompozíciója az emberi tartás, erkölcs példáját mutatja fel.
A parasztháború idején nem foglalt állást, az 1525-ös megtorlásokra emlékműtervvel reagált. Egy metszetén a zsarnok lábánál alszik a jámborság, jog, igazság és értelem - bilincsben, ez volt az ő társadalomkritikája.
Mint önarcképein is látható, biztos volt magában. A parasztfelkelések s a reformáció, majd a nagy német parasztháború hatalomra juttatta a polgárságot, a fejlett, gazdag Nürnberg értékelte a művészetet. A sokszorosítható grafikák, réz- és fametszetek kerültek előtérbe, elérhetőek lévén a polgári vevők számára is. Dürer a humanista művészet nagy alakja, műve nemzetközi érvényű.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
