Albrecht Dürer, a német reneszánsz legnagyobb alakja
2006. május 23. 11:00
Ötszázharmincöt éve, 1471. május 21-én született Nürnbergben Albrecht Dürer, a német reneszánsz művészet legnagyobb alakja.
<
A gótikus reneszánsz mestere
|
Önarcképe |
1494-ben hazatérve megnősült, Nürnbergben műhelyt rendezett be, majd - első német művészként - Itáliába indult. Alpesi akvarelljei összhangot teremtettek a vázlatszerű s a kidolgozott részletek közt, Itáliában a mozgó alakokat rajzoló Pollaiuolo, s az emberi test pontos ábrázolását kutató Mantegna hatott rá. Dürer az első német önarcképet 1493-ban festette, ezen egy kissé öntelt, jóképű ifjú látható, a szoba ablakán át hegyekre és tengerre látni, akár a korabeli olasz képeken. Az Apokalipszis látomásos fametszetein a későgót elemek dominálnak - kora forradalmi mondandóit teológiai formába öntő művet szenvedélyes formák, drasztikus realizmus, zsúfolt, expresszív kifejezőerő, érzelemgazdag jelenetek jellemzik. Sámson-rajzain, Mária élete-sorozatán német polgári hétköznapokat mutat be, bár itáliai hatást is érezni. Stílusa a gótika és a reneszánsz közt ingadozott. Hazatérte után sajtón sokszorosította és terjesztette műveit (A tékozló fiú), mert nem akart főrangú megrendelőktől függeni.
Dürer 1500 körül kezdett az emberi test arányaival foglalkozni. 1504-es Ádám és Éva-metszetén az emberi szépséget a kiszámított, eszményi forma révén ragadta meg. Ötképes oltárán, a Három királyokon olasz hatást is érezni, de kitűnik újító realizmusa. 1505-ben ismét Itáliába utazott, két évig élt Velencében. Ekkor is Bellini hatott rá, férfi- és nőalakjai az ő lágy arcképeire utalnak. Visszatérve Nürnbergbe megfestette a Tízezer keresztény vértanúsága s A szentháromság imádása jeleneteit. Nagy nürnbergi palotába költözött, itt ma múzeuma látható. Mantegnát idéző rajzain klasszikus formáit mozgalmas drapériái révén érte el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
