A magyar kertészeti irodalom legtermékenyebb szerzője Békéscsabán látta meg a napvilágot. 1900-ban a budapesti Kertészeti Tanintézetben szerzett kertészoklevelet. Ezt követően 1901 és 1907 között Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban dolgozott és tanult. Hazatérése után a tordai kertmunkás iskola tanára volt, majd 1909-11-ben az Egyesült Államokban a nagyüzemi gyümölcsösöket, a kertészetek gépesítését, a szervezett értékesítési rendszereket és a gyümölcskiállításokat tanulmányozta. 1912-14-ben a budapesti Kertészeti Tanintézetben gyakorlatvezető tanár volt. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, hadifogságba esett, ahonnan 1920-ban sikerült megszöknie. 1920-tól a budapesti Kertészeti Tanintézet előadója, tanára, majd 1930-tól igazgatója, a gyümölcstermesztési tanszék vezetője volt. 1945-48-ban a Magyar Agrártudományi Egyetem kert- és szőlőgazdaság-tudományi karának dékánja, 1948-49-ben az egyetem rektora, közben 1934-43-ban a budapesti műszaki és gazdaságtudományi egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán a kertészettan meghívott előadójaként tanított. Széles körű szervezési munkát folytatott az üzemi gyümölcstermesztésre való áttérés, a gépesítés érdekében. 1949-ben kezdeményezésére alakult meg a Kertészeti Kutatóintézet. Nagyon sok könyvet írt, érdeklődése a kertészet valamennyi ágára kiterjedt. A Kertészeti Tanintézet Közleményei-nek megindítója volt. 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Budapesten hunyt el 1970. április 6-án.