Számvetés és számadás: politika és film a 60-as években
2006. február 15. 14:00
Varga Balázs előadása társadalom, történelem és politika a hatvanas évek magyar filmjeiben alcímmel a Történelemtanárok Egylete tavaly őszi konferenciáján hangzott el.
<
A hatvanas évtized kitüntetett korszak az egyetemes filmtörténetben. A formateremtő, modern filmnek ehhez fogható virágzása csak a húszas évek avantgárdjára volt jellemző. Az ötvenes években minden második fiatal sportoló akart lenni, a hatvanas években filmrendező - a társművészetek között a mozgókép ekkor vívta ki igazán a maga presztízsét. A hatvanas évek újhulláma ráadásul Keleten és Nyugaton egyaránt hódított, és ebből a nagy menetelésből a magyar film sem maradt ki. A modern magyar film a hatvanas évtized elején szerencsés csillagzat alatt született: a politikai konszolidáció, egy új filmkészítő nemzedék pályára lépése és az újhullámok nemzetközi áttörése egyaránt a változást segítette.
|
Kovács András: Falak (Fotó: Domonkos Sándor) |
A magyar "új film" a hatvanas évek legelején tört át. 1961-ben készült Makk Károly filmje, a Megszállottak, ekkortájt születtek a Balázs Béla Stúdió legelső munkái. Makk filmje már témaválasztásában is elütött környezetétől. Két, az igazában rendületlenül hivő figurát - egy agilis állami gazdasági igazgatót és egy általa a tespedésből felrázott, tehetséges, ám életunt vízmérnököt - állított a középpontba, hogy az ő harcukra koncentráljon a bürokrácia, a kongó fafejűség, az irigység és a rosszindulat ellen. Ez a kritikus hangvétel igencsak szokatlan volt abban az időben, a film azonban különleges esetet jelentett. Makk ugyanis az utolsó pillanatban vette át a rendezést a megbetegedett Máriássy Félixtől. Szabadon átírhatott majd mindent a forgatókönyvben - a szocreál zárlatot kivéve.
|
Jancsó Miklós: Szegénylegények (Fotó: Inkey Tibor)  |
A BBS, demokratikus működési szabályzatának köszönhetően sikerrel fogta össze a különféle törekvéseket, ez a fórum végre megteremtette a szabad műhelymunka lehetőségét. Az itt készülő filmeket nem terhelte "bemutatási kötelezettség". A cenzúra félrefordult. A filmek elkészítését nem kötötte hosszadalmas engedélyeztetéshez. A forgalmazást ugyan nem garantálták, fesztiválsikerek azonban szép számmal születtek. A magyar film a hatvanas évek elején mindinkább bekapcsolódott a szakma nemzetközi vérkeringésébe. A BBS beindítása után nem sokkal a "hivatalos" filmgyártás szerkezete is megváltozott. 1963/64-ben az addig különálló két filmgyár, a Hunnia és a Budapest összevonásával létrejött a MAFILM. Ezen belül az alkotók négy, önálló művészeti alkotómunkára épülő stúdióba kerültek.
A stúdió-műhelyek megszületése eltérő irányzatok kibontakozására teremtett lehetőséget. A rokon elképzelések alapján csoportba gyűlt művészek alig várták hogy hitvallásukat megfogalmazhassák. A következőkben az I. stúdió (többek között Fábri Zoltán, Bacsó Péter és Kovács András műhelye) alapító memorandumából idézek. A stúdió tagjai "Vallják: 1) hogy a szocialista művész nem elégedhet meg pusztán az ismert tételek illusztrálásának, a népszerűsítésnek a feladatával, hanem joga van a felfedezés örömére, és kötelessége életünk új jelenségeinek művészi felmutatása; 2) hogy egyre stabilabb és egészségesebb társadalmi politikai életünk az alkotóművésztől nem az ellentétek elkendőzését, a hibák takargatását, hanem a fejlődés és az ezzel együttjáró ellentmondások félelem nélküli ábrázolását követeli meg".
Ismerje meg a teljes történetet! Olvassa el a cikk folytatását is!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
