620 éves a II. (Kis) Károly elleni merénylet

2006. február 7. 12:30 Dóra Szilvia

Az anarchiába tartó ország

Ha több mint háromszáz évvel a gyilkosság után egy angol utazó fontosnak tartja közölni ezt az információt, el tudjuk képzelni, hogy a maga korában mekkora feltûnést keltett Európa-szerte. Számos krónika és történetíró számol be a Kis Károly ellen elkövetett merényletrõl, de jó részük csak szûkszavúan, vagy megbízhatatlanul ír az eseményrõl. Nemcsak ezért nehéz az 1386. február 7-én elkövetett merénylet rekonstruálása, hanem a forrásbõség miatt is: számtalan leírás közöl jelentõs részleteket, ezek viszont sok és lényeges vonásban eltérnek egymástól.

I. (Nagy) Lajos halála után lánya, Mária lett Magyarország uralkodója. Kiskorú lévén azonban anyja, az anyósa által hosszú évekig háttérbe szorított Erzsébet kezébe került a tényleges hatalom. Az ország vezetéséhez azonban nem értett, régensségét a hatalomvágy, határozatlanság, meggondolatlan lépések és gyengekezűség jellemezték. Környezete csakhamar fejére nőtt, különösen Garai Miklós nádor, akinek szavai leginkább számítottak Erzsébet döntéseiben. Lajos hatalma után egy ilyenfajta uralkodási mód szükségszerűen zavargásokhoz vezetett. A délvidéki elégedetlenkedők odáig mentek a tiltakozásban, hogy új királyt hívtak a magyar trónra. Horváti Pál zágrábi püspök azzal az ürüggyel, hogy Rómába megy zarándoklatra, elhagyta az országot, és meg sem állt Nápolyig, ahol az uralkodónak, Durazzói (Kis) Károlynak felajánlotta a magyar koronát. (A jelölt mellékneve a termetére utalt.)

Károly durazzói herceg 1354-ben született. Apja fellázadt Johanna királynő ellen, aki ezért fogságra vetette, életét ott is fejezte be. Johanna után I. (Nagy) Lajos lett a gyámja, aki a magyar királyi udvarba hozta a herceget, hogy nevelését átvegye. 1371-ben már Dalmácia és Horvátország hercegeként állt e terület élén, Lajos régi kipróbált hívei támogatásával. A főurak és a katonák is igen megkedvelték Károlyt, finom modora, bőkezűsége miatt. A nápolyi koronához Lajos segítette: amikor VI. Orbán letette trónjáról Johannát, és fegyveres segítséget kért a magyar királytól a rendelkezés végrehajtására, Lajos előrehaladott kora és betegsége miatt lemondott nápolyi öröklésének jogáról és azt katonáival együtt Károlyra ruházta, akit 1381-ben nápolyi királlyá szentelt a pápa. A magyar főurak Lajos halála után, mint az Anjou ház egyetlen nagykorú férfi tagját, őt, vagy Máriával összeházasítva fiát, Lászlót tekintették a korona jogos várományosának. Elindult tehát Horváti Nápolyba, hogy meghívja Károlyt a magyar trónra. Fő érve a jogcím, ami alapján Károly trónra léphet, továbbá ostorozta a nőuralmat, arra hivatkozva, hogy az ország veszélyben van.

1. Az anarchiába tartó ország
2. Útban a végzet felé
3. Kérdések és válaszok