Fazekas Mihály Debrecenben született. 1781-től a debreceni teológiai akadémia hallgatója. 1782-ben elhagyta az iskolát, az ún. Császárhuszárezred katonájaként Galíciában szolgált. 1789-ben hadnaggyá léptették elő. 1793-96-ban részt vett a francia háborúkban, 1796-ban főhadnagy lett, de lemondott rangjáról. Hazatérése után Debrecenben gazdálkodott, 1806-tól részt vett a város közéletében, a kollégium, majd a város pénztárosa, esküdt, a polgárkatonaság kapitánya. 1819-től szerkesztette, jórészt maga írta a Debreceni Magyar Kalendáriumot. Szoros barátság fűzte Csokonai Vitéz Mihályhoz. 1804-ben készült el fő műve, a Lúdas Matyi egy eredeti magyar rege négy levonásban című hexaméteres elbeszélő költeménye, amelyben életszerűen ábrázolta az akkori magyar társadalom legfontosabb problémáját, a nemesség és a parasztság ellentétét. Árkádia-pör néven vált ismertté Kazinczy Ferenccel Csokonai sírfeliratáról folytatott vitája (1806). Sógorával, Diószegi Sámuellel 1807-ben adták ki Debrecenben a Magyar Fűvészkönyvet. Az első magyar növényhatározó Linné rendszere alapján és Földi János elgondolása szerint készült. Verseket, elbeszéléseket és a felvilágosodás eszméit hirdető cikkeket is írt. Mennyiségében nem nagy, sokarcú életműve a felvilágosult bölcs erkölcsi tartásán épült; legjobb művei formai ökonómiájukkal és hajlékony, természetes nyelvhasználatukkal váltak maradandókká. A cívis városban halt meg 1828. február 23-án.