Meghal Bergson Nobel-díjas francia filozófus
2004. szeptember 13. 12:06
Henri Louis Bergson a francia fővárosban született 1859. október 18-án. Pozitív metafizikát akart alkotni, filozófiájának lényege az intuitivizmus: ha meg akarjuk ismerni a dolgok lényegét, olyan intellektuális megérzésre van szükségünk, amellyel valamely tárgy belsejébe képzeljük magunkat, hogy megtaláljuk azt, ami abban egyetlen és kifejezhetetlen. Szerinte az élettelen anyagban a mindent meghatározó okság, a determinizmus törvényei uralkodnak, míg az élő világ fejlődésében a meghatározatlanság, az indeterminizmus. Harcolt Darwin tanai ellen; szerinte ugyanis a természetnek nem nehezebb valamit létrehozni, mint nekünk fölemelni a kezünket. Filozófiáját négy könyvben fejtette ki, tanulmányai két kötetben jelentek meg. Érdekes munkát írt A nevetés címmel, amely Magyarországon is megjelent, s komolyan elemzi benne a komikumot, főként Moliere művészetét. E műve egymillió példányban jelent meg, ami egy elméleti munka esetén ritkaság. Esztétikai kérdésekkel foglalkozó művei igen fontosak. Munkássága erősen hatott a magyar irodalomra, főként Kosztolányira és Babitsra. Az irodalmi Nobel-díjat 1928-ban kapta `gazdag és termékeny eszméiért és az azokat kifejező kiváló művészi formakészségéért`.