Császári-királyi sarj, trón nélkül: Mr Habsburg
2005. december 20. 13:00
Habsburg Ottó egyedülálló életét és a huszadik század drámai eseményeit ismerheti meg az olvasó egy új könyvből, amely a Tiroltól Erdélyig és Lengyelországtól Szarajevóig terjedő Habsburg Birodalom örökösének nyomába szegődött.
<
Gordon Brook-Shepherd A megkoronázatlan király. Habsburg Ottó élete és kora |
1918-ban megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, a Habsburg Birodalom utolsó létformája. Az utolsó Habsburg császár, a száműzött IV. Károly 1922-ben bekövetkezett halála után kilenc éves fia, Ottó lett a család feje s ezt a pozícióját most már több mint nyolcvan éve tartja.
Az életéről szóló könyv szerzője, Gordon Brook-Shepherd a huszadik század drámai eseményei mögötti személyes életutat követi végig a Tiroltól Erdélyig és Lengyelországtól Szarajevóig terjedő birodalom örökösének nyomába szegődve.
Habsburg Ottó négy éves korában részt vett Ferenc József császár 1916-os temetésén. Politikai pályáját meghatározta, hogy a második világháborúig a Habsburg restaurációs kísérletek központjában állt.
Hitlerrel (aki az Anschlussnak az Otto fedőnevet adta) nem volt hajlandó kapcsolatba lépni, s először Franciaországba, majd az Egyesült Államokba emigrált. Jó barátságba került F. D. Roosevelttel.
1979-től a Páneurópai Mozgalom vezetőjeként "a szónoki emelvények sztárjává nőtte ki magát". A hat nyelven beszélő politikus húsz éven át a strasbourgi Európai Parlament köztiszteletnek örvendő tagjaként működött.
Az előszóban Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója így értékeli a teljesítményt: "Lehetett volna megkísérelni az elveszett hatalom visszaszerzését, a Monarchia visszaállítását. Lehetett volna eltűnni a történelem süllyesztőjében. S lehetett volna a megváltozott körülmények között, új feladatot keresve egyfajta összeurópai politikában érdekeltté válni. Habsburg Ottó ez utóbbi utat választotta. Híven a dinasztia tradícióihoz, európai politikussá vált, s híven apjához, erős keresztény-szociális elkötelezettséggel vállalt szerepet az Európai Unió létrehozásában és kiteljesítésében. Élete során következetesen szemben állt mindazokkal a huszadik századi jelenségekkel, amelyek kétségbe akarták vonni a szabadságjogokat; antináci és antikommunista volt."