Szent Jakab nyomában: a zarándoklatok története
2005. november 11. 12:00
A Múlt-kor három fejezetben tekinti át a zarándoklatok történetét. A következőkben a legfontosabb általánosságokat mutatjuk be, a fő hangsúlyt a keresztény kultúrkörre helyezve.
<
A zarándok számos okból vállalkozhatott hosszú útjára. A legfontosabb a vallásos meggyőződés volt. Az illető jámbor elhatározást vagy fogadalmat tett, hogy Isten vagy valamelyik szent iránti tiszteletből, a lélek megváltásáért, búcsú elnyeréséért kész vállalni a megpróbáltatásokat.
Mint minden utazás, a zarándokút finanszírozásáról is gondoskodni kellett. A költségek igen sokrétűek lehettek, de függött az úti céltól és az igénybe vett szolgáltatásoktól. Lehetett menni magányosan, kisebb, illetve nagyobb kísérettel, gyalog vagy lóháton. Ha az illetőnek nem volt elég forgótőkéje, akkor sor kerülhetett házak, birtokok, értéktárgyak elzálogosítására. Be kellett szerezni a szükséges "papírokat". Ezek közül a menlevél (salvus conductus) volt a legfontosabb, ennek kibocsátója ugyanis oltalma alá fogadta a zarándokot, az akadálytalan és biztonságos közlekedés elvi lehetőségével. A zarándoklat szimbolikusan a templomban kezdődött: a peregrinus misén vett részt, meggyónt és a paptól áldást kapott jellegzetes tárgyaira, a botra és a tarisznyára. Az úton járók jól tudták, hogy ott, ahol Szent Kristóf és Szent Jakab képe volt kifüggesztve, szállást és élelmet kaphattak. Ha a zarándokházakban nem volt elegendő hely, a mezőkön töltötték az éjszakát. Erre utal Matteo Villani egyik megjegyzése. Az 1350-es szentév alkalmával olyan sokan mentek Rómába, hogy `az útmenti házak nem voltak elegendők, hogy fedett helyet nyújtsanak lovaknak s embereknek. Az óriási tömegekben és csapatokban érkező németek és magyarok a hideg miatt sűrűen összetolongva s nagy tüzekkel segítve magukon, a mezőkön töltötték az éjt.`
El Camino - Az út. Magyar-német dokumentumfilm, 1. rész, 28 perc
Vetítik: m1, november 13. Vasárnap, 11:30
Támogasd a 
szerkesztőségét!
