1956 olykor elsikkad az iskolákban

2005. október 23. 23:39

Az 1956-ban történteket ellenforradalomként tanították az iskolákban egészen 1989-ig. Ha egyáltalán tanították. Az 1990-91-es tanév átmeneti történelemtankönyve már forradalom és szabadságharc címszó alatt tárgyalta '56-ot.

A rendszerváltással azonban nem csak az események kerültek más fejezetcím alá a tankönyvekben. Az egyetlen, központi ideológiára épülő történelemtankönyv helyett a pedagógusok ma már választhatnak egy sor kötet közül. Nincs egyszerű dolguk: a hivatalos tankönyvjegyzéken 38 nyolcadikos és több mint ötven tizenkettedikes történelemkönyv szerepel. (Nem mindegyik valódi tankönyv, vannak köztük munkafüzetek és feladatlap-gyűjtemények is.)

A tankönyvek '56 történelmi jelentőségének megítélésében lényegében nem különböznek. Az események tálalásában annál inkább. A könyvek nagyobb része csupán az események rögzítésére szorítkozik - némelyik hoszszabban, némelyik egészen röviden. Az egyik, nyolcadik osztályosok számára íródott kötet például nyolc, igencsak szellős oldalon, az eseményeket jócskán leegyszerűsítve jut el Rákosi leváltásától Kádár `óvatos reformjaiig`. Az október 23-i eseményeket néhány mondatban rögzíti: `Az egyetemisták október 23-ára Budapesten tüntetést hirdettek. A békés tüntetéshez a város számos pontján tömegek csatlakoztak. A szovjet tankok már aznap este megindultak a főváros irányába, a Rádió épülete előtt pedig az ávósok belelőttek a tömegbe - a békés tüntetés ezzel felkeléssé alakult.`

Egy másik, szintén a nyolcadikosok által használt tankönyv viszont még folyamatábrákat is mellékel. Az október 23-i napot percre pontosan `képezi le`: `A belügyminiszter - 12 óra 53 perckor - betiltotta a gyűlést. 14 óra 23-kor ismét engedélyezte. 15 órakor megkezdődött a tüntetés előbb a Petőfi-szobornál, majd a Bem téren.` `21 óra 17 perckor ledöntik a zsarnokság, s hazánk elnyomásának jelképét: a Sztálin-szobrot!`

A szobordöntés csaknem az összes történelemtankönyvben fotóval jelenik meg. Az illusztrációként mellékelt korabeli fényképek némelyikén a Sztálin-szobor utcán heverő fejét látni, másutt a talapzaton maradt bronzcsizmákat, és akad olyan fotó is, amelyiken a forradalmárok a szobor ledöntésére készülődnek.

A Sztálin-szobor maradványait mutatja az a könyv is, amelynek fotói és szövege az események száraz rögzítése helyett a forradalmi hangulatot igyekszik érzékeltetni. `A 200 ezer főnyire duzzadt tömeg áthömpölygött a Kossuth Lajos térre, ahol Nagy Imrét akarták hallani.` `Közben a tömeg egyre felszabadultabban zúgta jelszavait. A fényképeken pedig tüntetők, a budapesti utcák és a lyukas zászló látható, illetve Nagy Imre a bírái előtt.

A középiskolások történelemkönyvei kevésbé alapoznak a hangulati elemekre, annál inkább próbálkoznak az események részletes rögzítésével, és az összefüggések, előzmények bemutatásával. Az egyik, hat évfolyamos gimnáziumba járók számára íródott tankönyv kevés képet közöl, de annál több korabeli dokumentumot, szöveget idéz bő terjedelemben: az MDP KV július 28-i határozatát, Nagy Imre október 28-i beszédét, Mindszenty november 3-i rádióbeszédét, még tüntetők visszaemlékezéseit is. Az események sorrendjét részletes kronológia rögzíti, és a szerző féloldalas táblázatot is mellékelt a fegyveres harcok áldozatairól, a gyógykezelések helye, vagy a halálos áldozatok foglalkozása szerinti bontásban.

A középiskolai tankönyvekben nagyobb hangsúlyt kap az is, mi történt október 23-a és november 4-e között a `szabad és demokratikus Magyarországon`. A száraz felsorolásokat azonban csak a kisbetűkel szedett korabeli versidézetek, dokumentumrészletek és anekdoták törik meg, mint a közvetlen előzményekről szólva például ez: "Látva a temetés tüntetés jellegét, így szólt Rajk egyik régi jó ismerője: Szegény Laci, ha ezt látná, de közénk lövetne."

Persze az, hogy a történelemkönyvekben leírtakból mit tanulnak meg a diákok, leginkább a pedagógusokon múlik. Az iskolából még ma is kikerülhetnek olyan diákok, akik soha nem foglalkoztak '56-tal. Történelmünk e meghatározó eseményének tanítása ugyanis a nyolcadik és a tizenkettedik osztálynak is a második félévére esik. A nyolcadikosok ekkor már fél lábbal a középiskolában vannak, hiszen a felvételik már lezajlottak, a középiskolások pedig már az érettségire készülnek.

'56 így olykor elsikkad. Egyes történelemtanárok szerint a "kollégák" egy része ezt nem is bánja olyan nagyon, mert még ma sem tudja, hogyan közelítsen az eseményekhez. Mások arra mutatnak rá: az eseményeket az hozná a legközelebb a diákokhoz, akkor értenék meg igazán, mi is történt, ha többet beszélgetnének róla szüleikkel és nagyszüleikkel.

A cikk a Népszabadságban