Különös kegyetlenséggel végeztek 48-as tábornokainkkal
2005. október 6. 12:00
Az 1848-49-es szabadságharc bukása után alig egy hónappal Aradon kivégezték a legfőbb 13 katonai vezetőt.
<
Az ítéletet futárral küldték Haynauhoz
A korábbi császári tisztek már 1848-ban is tisztában voltak a várható következményekkel. Mészáros Lázár 1848. augusztusában arra figyelmezette tiszttársait, hogy a dezertálás előtt hiába lépnek ki az osztrák seregből, később akkor is felelősségre vonhatók lesznek, mivel kilépésükkor megfogadták, hogy "nem fognak fegyvert az Ausztriai ház ellen".
A világosi fegyverletétel után az oroszok a katonai vezetőket fogságba vetették, azonban nem nézték jó szemmel a készülő osztrák vérengzést: többször is szökésre szerették volna buzdítani a tábornokokat, így sokszor elmondták nekik, hogy nem őrzik őket; oda mennek, ahová akarnak, és azt tesznek amit akarnak - mindezt persze az osztrákok nagy bosszúságára.
A vezetőket nem sokkal később átadták az osztrákoknak, akiknél egy hónapig tartó kihallgatás-sorozat után, szeptember 26-án hozott ítéletet a hadbíróság: tizenkét tábornokot, egy ezredest, azaz összesen 13 csapattestparancsnokot illetve egy minisztériumi főosztályvezetőt ítéltek halálra.
A halálos ítéleteket szignáló tisztek közt akadt magyar is: Kiss Ernő honvéd altábornagy ítéletén ugyanis galánthai Nagy Adolf százados aláírása is szerepel. Az ítéletet ezután futárral küldték jóváhagyásra Haynauhoz.