Búcsú szimfónia: veszélyben a Várkert Bazár
2005. október 3. 14:44
Nem tudom, az UNESCO tervezi-e a listák szaporítását, de tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy a budai Várkert Bazár csaknem tíz éve már szerepelt a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke között. Mostanra úgy fordult a helyzet, hogy akár a még annál is jobban veszélyeztetett műemlékek lajstromára is rákerülhetne - számol be róla N. Kósa Judit a Népszabadságban.
Amire persze - ha már listákat gyártunk - fölvehetnénk a Mátyás-templomot, a Rumbach-zsinagógát, a fertődi Esterházy- vagy a turai Schossberger-kastélyt. (Vagy például fél Vas megyét. Nemrégiben olvastam, hogy csak ebben az egyetlen megyében 22 végveszélyben lévő, 13 veszélyeztetett és további 8 rosszul hasznosított műemléket számoltak össze a szakemberek.) Mert hiszen ahány műemlék, annyi megoldási kísérlet. A turai Schossberger-kastély például magántulajdonban jutott olyan állapotba, hogy az utóbbi teleken már kötésig állt a hó a termeiben; az állami fenyegetőzés után most ugyancsak magántulajdonosok ígérik, hogy rendbe hozzák. A Mátyás-templom fővárosiból egyházi tulajdonba került, ettől függetlenül kizárólag az államtól várják, hogy felújítsa. A Rumbach-zsinagógával viszont épp az állam nem tudott mit kezdeni - most átadta a hitközségnek, amely viszont rögtön le is szögezte, hogy a rekonstrukció költségeit az államnak kellene állnia.
Ehhez képest az Esterházy-kastély ügye tiszta sor. Amióta nem az Esterházyaké, az állam bajlódik vele. Az államosítás utáni lendület iskolát, irodát, turistaszállást telepített a kastélyba, a műemlékegyüttes állapota egyre romlott. 2000-ben valaki összeszámolta, addigra 638 programtervet dolgoztak ki a méltó hasznosításra. Azóta én is tudok legalább kettőről. Tervben tehát nincs hiány: a pénz az, amiből sosincs elég. A legutóbbi, nagy elánnal megindított mentőakció története sem lett más, mint a pénzlefaragás története. Megújult a fél homlokzat, elvégeztek néhány elodázhatatlan munkát - azóta lesik, hogy hogyan olvad a büdzsében a programra szánt pénz. Innen nézve a múlt hétvégi Haydn-botrány nem hajmeresztő skandalum, hanem logikus következmény. Ha omlik a boltozat, csak kevés embert szabad ráengedni, akármennyi jegyet adtak is el a koncertre. Ha nincs elég pénz egy műemlék rekonstrukciójára, akkor bizony omlik a boltozat.
Mindennek fényében viszont meg kell lepődnünk azon a legújabb javaslaton, amellyel Budavár polgármestere állt elő a Várkert Bazár megmentésére. A műemlék, mint emlékezetes, volt már képcsarnok, műterem, ifjúsági park és omladozó rom. Helyreállítására kitűzetett tucatnyi határidő, aztán sosem jutott rá elegendő állami milliárd. Egy éve végre került egy magánbefektető, aki vállalta a felújítást és a hasznosítást. A munka kezdését most a kerület akadályozza: mint első embere mondja, azért, mert félő, hogy túlzottan érvényesül majd a beruházó kereskedelmi szemlélete. Ezért inkább újítsa fel a Várkert Bazárt az állam.
Nagy Gábor Tamás minden bizonnyal pontosan tudja, hogy az elmúlt tizenöt év költségvetéseiből az örökségvédelem mindig maradványelven részesült. Tudnia kell, hogy eddig sajnos egyetlen hasonló nagyságrendű műemlék felújítása sem valósult meg kizárólag állami forrásból. Tisztában kell lennie azzal, hogy az országgyűlés még a műemlék-felújítóknak törvény szerint adandó adó- és illetékkedvezmények kidolgozásáig sem jutott el, nemhogy egy maradványképezhetetlen rekonstrukciós alapot létesített volna. Így aztán az sem lehet meglepetés számára, hogy mi persze tudjuk: ez a mostani javaslat sem reális terv, hanem az `ezek mindent elprivatizálnak`-kampányba illeszkedő politikai akció.
De azt sem ártana szem előtt tartania, hogy a műemlékek ki vannak nekünk szolgáltatva. Ha nem tetszik nekik, ahogy bánunk velük, nem távozhatnak csak úgy. Mint mondjuk Esterházy herceg zenészei Fertődön, Haydn Búcsú szimfóniájának ősbemutatóján.
A cikk a Népszabadságban
Támogasd a 
szerkesztőségét!
