95 éves Faludy György
2005. szeptember 22. 14:00
Szeptember 22-én ünnepli 95. születésnapját Faludy György Kossuth-díjas költő, műfordító, a magyar irodalom doyenje.
<
1938-ban, felismerve, merre tart a lassan fasizálódó ország, emigrált Franciaországba. Megérzése helyesnek bizonyult, hiszen itthon maradt húgát a nyilasok később a Dunába lőtték. Franciaország német megszállása után Marokkóba menekült, ahonnan 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba. Itt először a New York-i Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett, s 1942 és 1945 között az amerikai hadsereg katonája volt, káplárként szerelt le. A II. világháború befejezése után hazatért Magyarországra, s 1950-ig a Népszava szerkesztőségében dolgozott. Közben 1947-ben kötete jelent meg Őszi harmat után címmel.
1950. június 14-én koholt vádak alapján letartóztatták, s a recski munkatáborba került kényszermunkára. Azt gondolta, hogy a tábort úgysem élik túl, ezért vigasztalásul a többieknek mindig azt mondta, hogy Sztálin meg fog dögleni, ők meg kiszabadulnak, s ez segített nekik a túlélésben. Ugyanakkor, mivel más eszköze nem volt, rabtársaival tanultatta meg versei nagy részét, amelyeket később kötetben is megjelentetett. A tábor felszámolása után 1953-ban kiszabadult, s műfordításaiból élt, majd az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. 1957 és 1963 között Londonban élt, ahol az Irodalmi Újság főszerkesztője volt, s megírta recski élményeit Pokolbéli víg napjaim címmel, amely magyarul szamizdatban jelent meg először 1987-ben. 1963 és 1967 között Firenzében, majd Máltán élt, 1967-ben Torontóba költözött. Több kanadai és amerikai egyetemen is oktatott, közben az Ötágú Síp című amerikai magyar irodalmi folyóirat és a chicagói Szivárvány című lap szerkesztője is volt. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Idehaza eközben a nevét sem igen lehetett leírni, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték könyvei céduláit, Villon-fordítását zárolták, s csak a kiváltságos kör csemegézhetett belőle.
Mióta újra itthon él, több kitüntetéssel is jutalmazták: 1991-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, 1993-ban a Soros Alapítvány Életműdíját, Nagy Imre-emlékplakettet és Budapest Főváros Díszpolgára címet, 1994-ben Kossuth-díjat, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjat, 2000-ben Aranytollat, 2001-ben Don Quijote-díjat, 2002-ben Obersovszky-emlékplakettet, 2002-ben Gundel Művészeti Díjat kapott.
A női nem nagy tisztelője, kétszer nősült. Első felesége 1953 és 1963 között Szegő Zsuzsa volt, akitől 1955-ben András fia született. Második felesége a nála több évtizeddel fiatalabb Kovács Fanny, akivel 2002 júliusában házasodtak össze.
(Múlt-kor/Panoráma - Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
