Utazása közben Rostockban meghal Hugo Grotius a polgári Hollandia kultúrájának egyik első, világhírű alakja. 1607-ben Hollandia főügyésze, majd 1613-ban az ország londoni követe lett. 1618-ban hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1620-ban megszökött, majd Franciaországba menekült. 1634-től Svédországot képviselte Párizsban. Az emberi jog mércéjének tekintett természetjogot nem Istentől, hanem az ésszerű természetből származtatta. Szerinte a természetjog Isten által sem változtatható volta teszi lehetővé egy minden népre és korra érvényes, átfogó természetjogi kódex létrehozását.Az államot is az ember természetes társulási ösztönéből származtatta, amelyet szerződés hoz létre, s amely átvezeti az emberiséget az ún. természeti állapotból a polgári társadalomba. Mare liberum (1609) című könyvében a nyílt tengeren való hajózás szabadságát fejtette ki. A háború és a béke jogáról (1625) cínű munkája nagy hatással volt kortársai és az őt követő nemzedékek gondolkodására. Holland nyelvű szépirodalmi műveket, történeti, teológiai munkákat is írt; műfordító és klasszika-filológus is volt, kiadta többek között Arisztophanész, Cicero, Tacitus műveit, görög költőket fordított latinra.