Kitálalt a varsói felkelés fényképésze
2005. augusztus 18. 12:24
<
A hétköznapok borzalmai
Az ötévnyi brutális megszállás után a lengyeleknek szinte ünnep volt a lázadás kezdete. "Az első három napon csodálatos légkör uralkodott a városban". A "titkos földalatti állam" kulturális élete kivirágzott, az újságok és filmhíradók mind a felkelésről szóltak, koncerteket tartottak, és újra hallható volt a lengyel rádió. Ám augusztus hetedike után a német megkezdték különleges erőik mozgósítását, és hatalmas haderőt vontak össze a város határában.
"Amikor a bombázás mindennapossá vált, a halálozási arány megugrott, és ahogy az élelem és víztartalékok elfogytak, az emberek teljesen kétségbeestek. A harcokon kívül a civilek fotózása is a feladatom volt, hogy mindenki lássa miként élik túl élelem, gyógyszerek, fegyverek és muníció nélkül ezeket az időket. Nehéz volt, mert miközben ők szenvedtek, én csak fotóztam őket, és írtam róluk. De sosem vontam kétségbe a fényképek fontosságát. Mikor bajba kerültem, vagy megsérültem, csak a kamera és a film miatt aggódtam." Tomaszewski folyamatosan dolgozott, gyakran kabátja alá rejtve 35 mm-es Dolina kameráját. "Nem volt katonai képzésünk, és a munka kiemelkedően veszélyes volt. Egyszer például egy német egységet akartam lefotózni, akik a várost lőtték. Sikerült is feljutnom egy velük szemben álló épület tetejére, a sapkámat feltettem a falra, ám ekkor azt darabokra robbantották."