A levéltárak nem készültek fel a XXI. századra
2005. június 7. 16:47
Gyorsvonatként húz el a XXI. század a magyar levéltárak mellett, ha a pontos helyzetértékelés mellé záros határidőn belül nem kerül világos intézményi struktúra és kellő menynyiségű pénz - áll N. Kósa Judit cikkében, a Népszabadságban. Az online világnak a levéltárak zöme egyelőre a nyomába sem ér, arról nem is beszélve, hogy a magyar archívumi rendszer felépítésében sem képes megfelelni az elvárásoknak.
<
Pedig ez is - akárcsak a levéltári terület többi stratégiai célja - olyasmi, aminek megvalósítását már régen meg kellett volna kezdeni. A nyilvánosság felé fordulás és a változó körülményeknek való megfelelés - sorolja a modernizáció két legfontosabb pontját Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója. Ma már természetes elvárás ugyanis a levéltárakkal szemben, hogy a bennük őrzött információhoz gyorsan és szabadon hozzá lehessen férni. Míg a könyvtárak esetében az első lépések megtétele viszonylag egyszerű - a katalógusok digitalizálása és az interneten való közzététele már komoly könnyebbségnek számít -, a levéltáraknál az lenne az igazi megoldás, ha az adatbázisokkal együtt maguk az iratok is elérhetők lennének a világhálón.
Az Országos Levéltárban már hét éve folyik a digitalizálás: ezt a munkát a kulturális és az informatikai minisztérium, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta is, volt olyan év, amikor 30 millió forinttal. Így a XVI. és XX. század között keletkezett történeti iratok közül sok minden már elektronikus formában is megtalálható, készültek CD-k és DVD-k, rögzítették az 1867 és 1944 között keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyveket, akárcsak az MSZMP KB politikai bizottságának jegyzőkönyveit. Mindezt akár már a világhálón is elérhetnék az érdeklődők, ha a tárca egy egyszeri, 60-70 millió forintos beruházással hozzásegítené az intézményt a műszaki feltételek megteremtéséhez. Erre azonban - a minisztérium illetékes szakmai vezetőinek erőfeszítései ellenére - jelenleg nincs mód. A levéltári terület idei modernizációs támogatása 40 millió forint körül van - amit tanulságos összevetni például azzal a több száz millióval vagy éppen több milliárddal, amellyel a filmszakma gazdálkodhat.
|
Az Országos Levéltár újjávarázsolt oldala |
A tapasztalat azt mutatja, ugyancsak a pénzhiány tartja vissza az egymást követő kormányokat attól is, hogy megtegyék a szükséges lépéseket az elektronikus formában keletkező iratok megőrzése érdekében. Noha mindenki tudja, hogy manapság sorsfordító kérdések dőlnek el e-mailben, és hogy igen fontos ügyiratok léteznek úgy, hogy soha, senki nem nyomtatja ki őket, mindmáig nincs kidolgozott módszer az így keletkező, a történelmi kutatás szempontjából később talán pótolhatatlan információ rögzítésére. A papírral a jól bevált irattári rend szerint bánnak a hivatalok; de mi lesz például az elektronikus formában benyújtott adóbevallásokkal, az okmányirodák dokumentumaival? Pedig mindazoknak, amelyeket a törvény megőrzendőnek minősít közülük, valahogyan majd el kell jutniuk a levéltárakba.
Bár ez a kabinet - elődeivel ellentétben - legalább a kormány-előterjesztés elkészítéséig eljutott, döntés mindmáig nem született. Az ok alighanem prózai. Világos ugyanis, hogy a rendszer kidolgozásán túl pénzt is kellene adni a megvalósításra, és alighanem egy új, "országos elektronikus levéltárat" is fel kell majd állítani. Gecsényi Lajos úgy látja: azt már aligha lehet kivédeni, hogy az elektronikusan rögzített múltban kisebb-nagyobb rések keletkezzenek, de a még fellelhető anyag megmentéséhez és a később keletkező dokumentumok szabályos megóvásához mielőbb hozzá kellene kezdeni.
A cikk a Népszabadságban
Támogasd a 
szerkesztőségét!
