Biciklilánc hajtotta légcsavarokkal repült a Wright-fivérek első motoros repülőgépe

2018. április 16. 16:01 MTI

Az Indiana állambeli Milville településen látta meg a napvilágot. Apja egy protestáns kisegyház püspöke volt, akinek még hat gyermeke született, közülük Orville vált Wilbur elválaszthatatlan munkatársává. Gyakran utazó apjuktól 1878-ban egy - a helikopterre emlékeztető - röptető játékot kaptak ajándékba, és miután az tönkrement, építettek maguknak egy másikat. Később erre a gyerekkori élményre vezették vissza repülés iránti rajongásukat. A kiváló műszaki érzékkel megáldott fiúk a középiskolát elvégezték, de diplomát egyikük sem szerzett, inkább a maguk erejéből tanultak. Előbb nyomdagépeket terveztek és készítettek, majd kerékpárjavító műhelyt nyitottak, a bicikliket nemcsak árulták, hanem gyártották is. Hobbijuk volt a siklórepülés, figyelemmel kísérték a német Otto Lilienthal pályafutását, aki 1896-ban kétfedeles siklógépével Berlin közelében a földbe csapódott, és másnap meghalt.

A Wright fivérek maguk is kísérleteztek, számos ötlettel és kitartó próbálkozással a siklórepülés tökélyre fejlesztésén munkálkodtak. 1900 és 1902 között három kétfedelű siklógépet építettek, a harmadikat kormányozhatóvá tették. Az észak-karolinai Kitty Hawk városkában és a közeli Kill Devil Hillsnél kiváló szélviszonyok között, a világ és a versenytársak szemétől távol több százszor ki is próbálták szerkezeteiket. A világon az elsők között építettek kis szélcsatornát, amelyben gépmodelleket, különböző szárnyalakokat teszteltek.

1903-ra építették meg az első motorral és légcsavarral hajtott gépüket, a Wright Flyert (későbbi nevén Kitty Hawkot). A kétfedelű, faszerkezetű, impregnált vászonnal bevont szárnyakat vékony oszlopokkal és merevítő huzalokkal szilárdították. A gép dülöngélő mozgását az alsó szárnysíkban hason fekvő pilóta irányította, részben a szárnyak előtt elhelyezett vízszintes vezérsík, azaz a magassági kormány mozgatásával, részben testsúlyának áthelyezésével. Ám ez utóbbi nemcsak a gép súlypontját változtatta meg, hanem egy kötélzet segítségével deformálta, "megcsavarta" a szárnyakat is, azaz felfedezték a mai csűrőlapos megoldást. Az általuk konstruált 12 lóerős, négyhengeres-négyütemű motor akkoriban lepkesúlyúnak számított, mert egy lóerőre alig három kilogramm tömeg esett, a szintén általuk tervezett két fa légcsavart biciklilánc hajtotta.

  
A Flyer először 1903. december 17-én, 10 óra 35 perckor emelkedett a levegőbe Kill Devil Hillsnél. Mindkét testvér kétszer, felváltva rajtolt, először Orville, utoljára Wilbur repült. Az első kísérlet 12 másodpercig, az utolsó 59 másodpercig tartott, először 36 métert, utoljára 260 métert sikerült megtenni a levegőben. A negyedik alkalommal Wilburnek sikerült hosszabb ideig pontosan irányítani a motoros gépet. A kísérletnek alig öt szemtanúja volt, és a sajtó teljes közönye övezte, sőt a tekintélyes Scientific American folyóirat "kacsának" minősítette a hírt. Az eseményt ma az első tartósan kormányzott motoros repülésként tartják számon, bár mind a mai napig sokan kardoskodnak amellett, hogy a német-amerikai Gustave Whitehead 1901. augusztus 14-én, a Wright-fivéreket megelőzve hajtott végre sikeres motoros repülést.

A Wright testvéreknek a Flyer továbbfejlesztett változatával 1905-ben Dayton közelében már több mint félórát sikerült a levegőben maradniuk, és 40 kilométert repültek 50 km/h sebességgel. A 8 és fél méter hosszú, két és fél méter magas Flyer III fesztávolsága 12 méter, tömege 323 kilogramm volt, két propellerét egy 20 lóerős, négyhengeres motor hajtotta. Ez volt a világ első gyakorlatban is működő repülőgépe, amely könnyedén fordult, orsózott, körözött és repült nyolcasokat, a szerkezet ma a washingtoni Smithsonian Intézetben látható.

A két feltaláló 1906-ban (immáron a szabadalom birtokában) lépett a nyilvánosság elé. Híresek lettek, távolsági és magassági rekordokat állítottak fel, légi bukfenccel ejtették ámulatba a közönséget az Egyesült Államokban és Európában. Wilbur, aki olykor már egyfolytában két órát is a levegőben tartózkodott, még utasokat is vitt sétarepülésre. Találmányuk értékesítése azonban nehezebbnek bizonyult, mint kifejlesztése. A csűrőlapok miatt jogi vitába keveredtek, és bár a bírósági hercehurca győzelmükkel ért véget, nimbuszukból sokat vesztettek.

A testvérek agglegények maradtak. Wilbur tréfásan azt mondogatta, hogy nincs ideje feleségre is, repülésre is. Alig negyvenöt évesen, 1912. május 30-án tífuszban halt meg. Orville repülőgépmotorokat gyártó vállalkozó lett, és harminchat évvel túlélte fivérét, 1948. január 30-án hunyt el. Kill Devil Hillsben, ahol először emelkedtek a levegőbe, ma emlékmű áll.