Bejárta Kolumbusz útját és az etióp császárral is találkozott a női felfedezők úttörője
2020. március 19. 14:27 Múlt-kor
Feminista felfedező
1930-ban a New York Times bejelentette, Chalmers Gibraltárhoz indul hajón: a kalandornő útja ezúttal Spanyolországon, Franciaországon, Egyiptomon, Abesszínián (a mai Etiópia), Francia Szomáliföldön, Olasz Szomáliföldön, az Angol-Egyiptomi Szudánon és Irakon át vezetett.
A legfontosabb állomás Abesszínia volt, ahol szemtanúja volt Hailé Szelasszié császár koronázásának – az uralkodóval később Európában ismét találkozott.
Chalmers az általa jegyzett újságcikkekben és riportokban nem csupán az általa látogatott tájakról vagy utazásainak körülményeiről számolt be: sok figyelmet szentelt az általa tapasztalt igazságtalanságoknak is.
„Miféle olyan áldást hozott nekik az európai civilizáció, amilyenben addig nem volt részük?” tette fel a kérdést egy perui útja után. „Mit nem szenvedtek meg a magaslaton álló kereszt nevében?”
Chalmers semmiféle formális képzéssel nem rendelkezett földrajzból, és egyetemre sem járt soha, azonban színes fotódiái és kalandos élete számtalan meghívást eredményeztek a világ legnevesebb földrajzi intézményeitől – sok helyen ő volt az első női előadó a történelemben.
Miközben Chalmers hírneve egyre nőtt, egyre bővültek a nők jogai hazájában. 1920-tól az Egyesült Államokban mindenhol szavazhattak, és egyre többen vettek részt a felsőoktatásban is. A folyamatot nem kis mértékben segítette elő az első világháború, amelynek során a munkaerőpiacon is egyre több, korábban kizárólag férfiak által betöltött állásban is megjelentek.
Chalmers is a feminista mozgalom mellé állt, és az idegen tájakon általa tapasztaltakról szólva elmondta: a világ legelmaradottabb helyein sok tekintetben előrébb járnak a nők szabadságának tekintetében.
A brit Királyi Földrajzi Társaság harmadik amerikai női tagja lett, miközben a New York-i székhelyű Felfedezők Klubja tudomást sem vett sem róla, sem más női úttörőkről – a szervezet 1981-ben engedélyezte csupán a nők tagságát.
„A férfiak mindig annyira félnek attól, hogy holmi nő behatol diskurzusaik szentélyébe, hogy még klubjaikba sem engednek be” – mondta egy alkalommal, „nemhogy a gyűlésekre, ahol akár mindkét fél számára hasznos beszélgetések alakulhatnának.”
Chalmers végül több más női felfedezővel 1925-ben megalapította a Női Földrajztudósok Társaságát, amelynek ő lett az első elnöke. A klub a világ minden tájáról hívott női szakértőket előadásokat tartani a felfedezők új nemzedékének, idővel már 39 országból voltak tagjai. Chalmers 1933-ig vezette a szervezetet, ekkor Franciaországba költözött. Itt hunyt el négy évvel később, 61 évesen.
Chalmers könyvgyűjteményét szülővárosa, Stockton könyvtárának adományozta, fél évszázaddal később a nevét viselő társaság mellszobrát is felállította az épület előtt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
