Bécs vagy Buda felé? - a dicsőséges tavaszi hadjárat dilemmája
2015. április 27. 18:34 Csernus Szilveszter
Siker vagy kudarc?
Az osztrák fősereg azonban ismét megmenekült a bekerítéstől, Weldennek sikerült főerőit nyugatabbra menekítenie. Az április végén tartott komáromi haditanácson így felvetődött a kérdés: Buda vagy Bécs? Még a 20. századi történelemkönyvek egy része is a szabadságharc egyik katonai baklövéseként értékeli, hogy a honvédsereg nem Ausztria felé vette az irányt és nem üldözte az osztrák főerőket.
A vezérkari főnök, Bayer József Ágost, Bem és Görgey is ezt javasolták, míg Buda felmentése mellett Klapka és Kossuth kardoskodott. Ám nyomósabb érvek szóltak az utóbbi mellett, ugyanis amíg Budát ötezer császári katona védte, Ausztria felé ott volt a megsemmisítéstől megmenekült osztrák fősereg, hátukban a Graz, Brno és Linz környékén állomásozó további hadtestekkel. Így a schwechati csorbát kiköszörülni kívánó magyar sereg másfélszeres túlerővel találta volna szemben magát.
A honvédseregben elterjedtek a tetvek, és az ép lábbeli is hiánycikk volt, a katonák pedig kimerültek, pihenésre volt szükségük, ami érthető: ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy kevesebb mint egy hónap leforgása alatt milyen nagy utat tettek meg a honvédek. Az utánpótlási vonalak pedig rendkívül megnyúltak és veszélyessé váltak volna (a hadianyaggyártás ekkor Nagyváradon összpontosult) egy Ausztria elleni támadás esetén, amelynek éppen Buda állta útját, illetve a Felvidéken még mindig állomásoztak császári erők.
Ezek felmérése és a honvédsereg állapotáról szóló jelentések mellett Kossuth azon érve győzte meg a döntéshozókat, hogy a nemrégiben „függetlenné vált” Magyarországot nem ismerhetik el anélkül, hogy fővárosát nem birtokolná, ráadásul az ország közvéleménye is epedve várta, hogy Buda várán ismét a magyar trikolór lengjen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
