Bátor hadvezérként, szeretőként és kutyaként is ábrázolták már Nagy Sándort
2024. június 5. 14:20 Múlt-kor
A pitbull és Andy Warhol
Diogenész és Nagy Sándor találkozásának – sokféleképpen értelmezhető – története is közkedvelt témát jelentett a festők számára. Az anekdota plutarkhoszi változata szerint Szinópéi Diogenész volt az egyetlen a neves filozófusok és államférfiak közül, aki nem kívánt szerencsét Nagy Sándor perzsák elleni hadjáratához.
Ezért az uralkodó maga kereste fel Diogenészt, akinek felajánlotta, teljesíti egy kívánságát. A sziesztájában megzavart filozófus csak annyit kért, álljon el az útból, mert eltakarja a Napot. A történet már a középkori gondolkodók körében is nagy népszerűségnek örvendett, akik azt a tanulságot szűrték le belőle, hogy egyedül Isten adhatja meg azt, ami igazán fontos az életben.
Sebastiano Ricci: Nagy Sándor és Diogenész (1700k.)
Hendrik Heerschop holland festő 1661-es képén csípőre tett kézzel ábrázolta a Diogenész előtt álló Nagy Sándort. Az egyik legnagyobb francia szobrász, Pierre Paul Puget 1680 környékén készített domborművén a makedón király és katonái gőgösen tekintenek le a nyomorult öregemberként ábrázolt Diogenészre, így a mű – Le Brun sorozatának ellentéteként – akár XIV. Lajos, vagy a korabeli udvari társadalom kritikájaként is értelmezhető.
A legszokatlanabb ábrázolás kétségtelenül Edwin Landseer angol festőé, aki 1848-as munkájában kutyákkal helyettesítette be a szereplőket: Nagy Sándor arrogáns bulldogként áll a keverék-Diogenész előtt. Érdekesség, hogy a festmény ihlette az 1955-ös Disney-rajzfilm, a Susi és Tekergő két emberi tulajdonságokkal rendelkező kutya főszereplőjének alakját.
Pierre Puget (1620-1694): Nagy Sándor és Diogenész
Mint láthatjuk, Nagy Sándor alakja még a 19-20. század művészetére is hatással volt, ám alakját egyre kevesebben tartották figyelemre méltónak. A kivételek közé tartozik Gustave Moreau, a szimbolizmus egyik legjelentősebb alkotója, akinek festménye a hüdaszpészi győzelem utáni jelenetet vitte vászonra.
Az álomszerű képet sokan a szürrealista ábrázolásmód egyik előfutárának tekintik. A 19. század végén az impresszionizmust és az expresszionizmust elegyítő Lovis Corinth karolta fel Diogenész és (a sisakban ábrázolt) Nagy Sándor találkozásának témáját, a 20. században pedig még a pop-art királya, Andy Warhol is elkészítette a maga Nagy Sándor-sorozatát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
