Bartókot is tanította a Himnusz megzenésítőjének fia, Erkel László

2018. december 3. 08:38 MTI

1844. április 9-én született. Erkel négy fia közül róla tudni a legkevesebbet. Iskoláit Pesten járta, szülei válása után, 15 éves korától anyjával Gyulán élt. A kiválóan zongorázó, ám testvéreinél kevesebb zeneszerzői tehetséget öröklő Erkel László zenei ismereteit nagybátyjai, Erkel János és Rudolf, valamint kiváló pianista édesanyja, Adler Adél gyarapították. 1867-ben a 25-30 tagból álló helyi Magándalkör karnagya lett, a kórus munkájában ügyvéd, tanító, zenetanár, kántortanító, építész, iparos és tisztviselő is részt vett.

Erkel László karnagyként a debreceni és aradi dalosversenyen részesült dicséretben, zongoristaként szülővárosában és országszerte is nagysikerű hangversenyeket adott. 1868-tól Szeghalmon gróf Festetich Felíciána és a francia származású osztrák gróf, D'Orsay Emil császári és királyi kamarás leányait oktatta zongorára. A lányok annyira megszerették, hogy amikor a család 1871-ben Pozsonyba költözött, zenetanárukat is magukkal hívták, a frissen nősült Erkel így került Pozsonyba.

Az egykori koronázóvárosban megbecsülésben és jólétben élt, az a ház, amelyben utolsó lakásuk volt, ma az Európai Unió pozsonyi képviseletének ad otthont. Erkel zongoratanárként dolgozott, két évig a fiatal Bartók Béla is az ő tanítványa volt. A nagy komponista később így emlékezett erre: „Akkoriban a magyar vidéki városok közül Pozsonyban volt a legélénkebb a zenei élet. Ennek köszönhetem, hogy Erkel Lászlótól tanulhattam tizenöt éves koromig zongorát és összhangzattant.” Erkel 1881-ig a pozsonyi Magyar Dalkört is vezette, népdalokat és saját kiadatlan szerzeményeit írta át a kórusnak több szólamra.

Földi pályafutását 1896. december 3-án fejezte be, nyelvrák végzett vele, a Szent András temetőben nyugszik. Sírját csak az 1990-es években sikerült felkutatni, ma már kopjafa díszíti. Halála után özvegye három gyermekükkel visszaköltözött Szeghalomra, a gyermekek közül egyik sem lépett zenei pályára.