Banánt akart küldeni a briteknek gazdasági problémáik enyhítésére a véreskezű afrikai diktátor
2020. június 5. 10:51 Czókos Gergő
Ha találomra kiválasztott személyeket megkérnének, nevezzék meg azt a fekete-afrikai diktátort, aki elsőként eszükbe jut, a legtöbben talán Idi Amin Dadát mondanák. Az ugandai despota nevének széles körben történő megismeréséhez jelentősen hozzájárult a Forest Whitaker főszereplésével 2006-ban bemutatott, a tábornok uralmának valós eseményeit fiktív elemekkel ötvöző, Az utolsó skót király című film is. Azonban a diktátor e film nélkül, pusztán kétes hírű tetteinek „köszönhetően” is komoly ismertségre tett szert.
Bokszbajnokból véreskezű diktátor
Ha csak a sikeres államcsínyeket nézzük, 1969 és 1983 között a hadsereg több mint hatvan alkalommal vette át erővel a hatalmat az afrikai országokban. Ezek egyike volt az ugandai hadsereg tábornoka, az ország egykori félnehézsúlyú bokszbajnoka, Idi Amin Dada vezetésével 1971 januárjában végrehajtott, Milton Obote kormányát megdöntő puccs.
A katonai pályafutását a brit gyarmati hadsereg kuktájaként kezdő, majd Uganda 1962-ben elnyert függetlenségét követően fokozatosan a fegyveres erők főparancsnoki tisztségéig emelkedő Idi Amin egyik legfőbb célja a régió legütőképesebb hadseregének felállítása volt.
Míg az 1960-as évek végén az ugandai vezetés még az éves költségvetés egytizedét fordította katonai kiadásokra, Idi Amin rezsimje a büdzsé közel egynegyedét. A hadsereg létszáma az 1962-es ezer főről az 1970-es évek közepére 20 ezerre emelkedett.
Különösen lényeges kérdéssé vált a felduzzasztott hadsereg lojalitásának biztosítása, ezért a tábornok gyakorlatilag szabad rablást engedélyezett a fegyveres erők kötelékeibe tartozók számára, a túlkapásokkal szemben pedig – némi eufemizmussal élve – megengedő magatartást tanúsított. Az erőszakszervezetek korlátlan hatalmát számos rendelkezés legitimálta.
Egy 1972-es rendelet, amely a rablással gyanúsított személyek elfogásának bármilyen szükséges eszközzel történő foganatosítására adott engedélyt, szabad utat nyitott a biztonsági szerveknek még a gyilkoláshoz is. Ugyanabban az évben egy másik rendelkezés lehetővé tette a katonák számára, hogy a szükséges hatósági engedély nélkül bárkit letartóztassanak.
A rezsim fegyveresei pedig éltek is a lehetőséggel. Megszokottá váltak a rejtélyes eltűnések és a gyilkosságok. A tábornok hatalomra kerülve rögtön mészárlást rendezett az Obote hadseregének fő pilléreit alkotó acsoli és lango (két észak-ugandai népcsoport) katonák között, ám a legfőbb célpontja az értelmiség volt.
A diktátor emberei elrabolták és megölték többek között a legfelsőbb bíróság elnökét, a független Uganda első miniszterelnökét, Benedicto Kiwanukát, és hasonló sorsra jutott a nagy tekintélyű Makerere Egyetem alkancellárja, valamint a Bank of Uganda vezetője is. Az anglikán egyház ugandai érseke, a rezsim elnyomó politikája ellen nyíltan tiltakozó Janani Luwum a hivatalos jelentés szerint két volt miniszterrel együtt autóbalesetben vesztette életét, miközben kihallgatásra szállították, holttestén – többek között a szájánál – azonban golyónyomok éktelenkedtek.
Az Idi Amin pribékjei által meggyilkoltak számáról nem rendelkezünk pontos adattal. A történészek és emberi jogi szervezetek becslései 30 ezer és – szinte bizonyosan túlzóan – félmillió közé teszik Idi Amin rémuralma áldozatainak a számát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
