Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból

2020. február 4. 16:39 Múlt-kor

„A kólikára”

A könyv számos megoldást tartalmaz a gyermekek hasfájásának csillapítására, ezek nem mindegyike volt ópiumalapú. A ma keménydrognak minősülő recepteket azonban talán még mindig szívesebben alkalmazná a legtöbb szülő, mint a következőt.

A folyamat legkevésbé ízléstelen része az, hogy sült galambürüléket kell a gyermek hasára kenni. Ezután ugyanis a szerencsétlen betegnek beöntést kell adni, amely állhat „forró tejből, vagy főtt kásából, vagy kamillából, vagy egy zsák homokból, vagy forró csempéből”.

A mű egyéb szakaszaiban viszont a melegített zsák homok vagy csempe a hasra külsőleg helyezendő – hogy hány gyermeknek kellett amiatt a fenti beavatkozáson átesnie, mert a szülő csupán ezt az egy bejegyzést olvasta el, nem tudni.

A gyermeki hasfájás e „kezelésének” utolsó része egy különös szófordulatban maradt fenn az angol nyelvterületen.

Egy különleges eszköz segítségével dohányfüstös „beöntést” ír ugyanis elő – a dohányfüst egy újabb olyan anyag volt, amelyet minden bajra való gyógyírnak tartottak, és az epilepsziától kezdve a vízbefúlt emberek újjáélesztéséhez alkalmazták a végbélen át.

Napjainkban a „to blow smoke up one’s arse”, azaz füstöt fújni valakinek a fenekébe a hazudozást, ugratást, illetve az alaptalan dicsekvést jelenti.

1. „A veszett kutya harapására”
2. „Az arc fekete férgeinek megölésére”
3. „Fehér ólmos pakolás”
4. „Kellemes tisztítás”
5. „Gyógyír a mellben kialakult rákra”
6. „A vérzés elállítására”
7. „Jóféle gyomorcseppek, melyek a hasfájást is nyugtatják”
8. „A kólikára”
9. „Szélütésre”
10. „Eskór”
11. „Gyermekek vonaglásos rohamaira”
12. „A szemben lévő foltra”
13. „A felesleges szőr eltávolításához”
14. „A fejfájásra”
15. „A hátsó fertály kicsiny fehér férgeire”