Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból
2020. február 4. 16:39 Múlt-kor
Napjainkban az orvostudomány rohamléptékkel fejlődik, és gyakran még a korábban nem vagy alig ismert betegségekre is hamar előrukkolnak a kutatók valamiféle gyógymóddal, amelynek hatása nyomon követhető és értelmezhető. Az emberiség történelmének nagy részében nem ez volt a helyzet. Jó tanúbizonyságot ad erről a The Book of Phisick című 18. századi kézzel írott, ám a kor más hasonló munkáihoz képest kimondottan olvasható, angol nyelvű orvosi kötet, amely változatos gyógymódokat ajánl a legkülönfélébb bajokra. Az ismeretlen szerző által 1710-ben megkezdett, majd később 1720-ig mások által bővített könyv bejegyzéseinek többsége különféle növényeket és állatokat ajánl a rossz lehelettől a rákig szinte minden betegségre. Gyógymódjai egy része ma is fel-feltűnik a nem nyugati hagyományos orvoslásban, míg mások valójában inkább a halál elősegítését szolgálják elsősorban.
„A veszett kutya harapására”
A veszettség gyakorlatilag minden esetben halálos, amennyiben a beteg nem kapja meg a modern, kéthetes oltássorozatból álló kezelést, amely segít a szervezetnek felismerni és leküzdeni a vírust.
A könyv által előírt „gyógymód” rendkívül elégtelen, ráadásul kegyetlen is, figyelembe véve a víziszonyt, amelyet a veszettség okoz áldozataiban:
„Végy be negyven szem őrölt májmohát és húsz szem borsot fél pint [kb. 0,24 liter] tejjel, és vedd be e mennyiséget négy reggelen át egyhuzamban, majd végy hideg fürdőt minden másnap, egy hónapon át.”
A könyv a betegség későbbi stádiumra is szolgál recepttel, „ha már az őrület megkezdődött”: ez esetre teát javasol, amely cinóberből (azaz mérgező higanyszulfidból), pézsmából és szegfűszegből készült, ezt pedig alkoholos itallal kísérni, „majd maradj harminc napot, mielőtt megismétled.”
Ha a veszettség az őrületi szakaszba lépett, 30 nap tétlenség az esetek többségében a beteg halálát jelentené – ebben a korban azonban semmiféle hatékony gyógymód nem volt ismert, így szinte mindegy is volt, mit tesz a beteg ebben az időszakban.