Az etruszk civilizáció sötét oldalát tárja fel a nyakánál és lábainál megbilincselt csontváz

2016. november 9. 12:35

Az egyedi sírt a főként etruszk emlékeiről ismert, tengerparton álló Populoniában fedezték fel. A kutatók egy egyszerű, Baratti strandjától nem messze található, homokos talajba ásott gödörben bukkantak rá a 20 és 30 éves kora között meghalt férfi csontvázára. Lábain mintegy két kilót nyomó bilincs éktelenkedett, és nyaka köré is egy nehéz „vasgallért” tekertek.

A holttestet egy halotti lepel is takarta. A régészek egy fekete pontot is találtak a tarkó alatt, amely feltehetően egy, a vasgallérhoz kötött fatárgy nyoma – mondta a Seeker magazinnak a Milanói Egyetem régészprofesszora, Giorgio Baratti. Valószínű emellett, hogy a szerencsétlen férfira egy kötélből vagy bőrből készült eszközt is ráhelyeztek, amely a fejét kötötte össze a lábával.

Bal kezének egyik ujján egy gyűrűt találtak, amely az eszköz része lehetett, amelynek feladata vélhetően az volt, hogy mozgásában korlátozza a rabot. A kutató szerint a férfi vagy egy rabszolga volt, vagy valaki más, akire halálbüntetést szabtak ki. Egy rabszolga ekkoriban tengerészeti feladatokat is végezhetett, de a környék vasbányáiban is dolgozhatott. Az i. e. 6. és 4. század között Populonia a Mediterráneum vasfeldolgozó-központja volt, ahova a fémet főként Elba szigetéről hozták.

A településen a most talált sír mellett korábban csak teljesen átlagos temetkezéseket fedeztek fel – mondta Baratti, aki a sírmellékletek hiánya ellenére datálta, és nagyjából az i. e. 5. századra tette a temetkezést. Felette ugyanis megtalálták egy fülbevalókkal, valamint egyéb mellékletekkel eltemetett női csontvázat, amely egyértelműen az i. e. 4. századra datálható. A kutatók becslése szerint legalább egy évszázad telt el, amíg a helyiek egy új nekropoliszt építettek. 

A leletek az i. e. 9. században virágzásnak indult, és a mai Olaszország területe jelentős részének történetét mintegy öt évszázadon át meghatározó etruszk civilizáció egy kevésbé ismert aspektusára világíthatnak rá. Az i. e. 300 és 100 között a római beleolvadó etruszk kultúrát főként a fejlett művészetről, mezőgazdaságról, fémmegmunkálásról, valamint kereskedelemről ismerjük.

A gazdagon díszített sírokból egy vidám, nőket tisztelő nép képe rajzolódik ki, amely élen járt a borkészítésben, a rómaiaknak átadta az útépítés fortélyait, és megismertette Európával az írás művészetét. A megbilincselt férfi azonban az etruszkok egy kevésbé ismert oldalát mutathatja meg. „Kegyetlenek is tudtak lenni” – mondta Baratti.

A kutató felidézett egy halotti játékot, amelyet legalább négy tarquiniai sírban is ábrázoltak: egy Phersu néven ismert alak pórázon fog egy kutyát, majd meghúzza a pórázt, mire egy, a kutya nyakörvén található szög az állat nyakába fúródik, feldühítve a kutyát, aki nekiront egy embernek. Sok kutató meg van róla győződve, hogy az etruszkok emberáldozatokat is bemutattak. 1982 és 2005 között végzett kutatások számos kegyetlenségre utaló nyomot tártak fel Tarquinia közelében. Nancy Thomson de Grummond, a Florida State University etruszk-szakértője hozzátette, több lefejezett, feldarabolt és/vagy fizikailag bántalmazott gyermek, egy nő és egy idegen férfi maradványaira is rátaláltak.

Baratti szerint további kutatásokra lesz szükség a bilincses temetkezés megértéséhez. Elemzésekkel, többek között DNS-vizsgálattal, számos dolog kiderülhet a rejtélyes férfiről, például hogy voltak-e betegségei, vagy hogy helybéli volt-e.