Az „erdei iskolák” eredetileg a tuberkulózis elleni küzdelmet szolgálták
2020. augusztus 3. 17:36 Múlt-kor
Az úttörő német példa
A szabadban tanítás mozgalma 1904-ben indult el Németországban, amikor a vezető gyermekorvos Bernhard Bendix és Hermann Neufert berlini iskolafelügyelő közös erővel megnyitotta a Waldschule für kränkliche Kinder („beteg gyermekek erdei iskolája”) nevű intézményt a fővároshoz közeli Charlottenburgban.
Nevéhez híven az iskola valóban egy közeli erdő mélyén volt, ahol a gyermekek a szabadban ülve tanultak – hideg vagy esős idő esetén egyszerű fa épületekben folyt a tanítás. A diákok a városból jártak ki az újfajta iskolába, nagy részükön már megfigyelhetők voltak a tuberkulózis korai jelei: a vérszegénység vagy a begyulladt mirigyek.
Az első „erdei iskola” valóságos mozgalmat indított útjára, amely sebesen terjedt el Európában. Sorra nyíltak a hasonló kísérleti iskolák Belgiumban, Olaszországban, Angliában, Svájcban és Spanyolországban is.
Az első világháborút követően szervezett körülmények között 1922-ben rendezte első konferenciáját a Szabadtéri Oktatásért Liga, amely 1956-ig további négy nemzetközi konferenciát tartott.
A mozgalom 1908-ban érkezett meg az Egyesült Államokba, két Rhode Island állambeli orvos által. Mary Packard és Ellen Stone a Johns Hopkins egyetem orvosi karának első női diplomásai közt voltak, és részt vettek a helyi tuberkulózis-prevenciós egylet létrehozásában is Providence városában.
Miután sikeresen megrendeztek egy nyári nappali tábort a betegségben szenvedő gyermekek számára, arra gondoltak, egész évben is kipróbálnák a szabad levegőn oktatást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
