Az eltűnt újvilági gyarmat, amelynek lakosai csupán két szót hagytak maguk után

2021. szeptember 5. 08:45 Múlt-kor

Néhány évvel azt követően, hogy a Roanoke-szigeten létesítendő angol katonai támaszpont terve meghiúsult, 1587 augusztusában I. Erzsébet királynő közel 120 alattvalója újfent megkísérelte a sziget meghódítását, ezúttal egy civil kolóniát kívántak létrehozni.

A területet azonban súlyos aszály sújtotta, és mivel a helyi indián törzsekkel sem volt felhőtlen a viszony, az expedíció vezetője, John White úgy döntött, élelmiszer- és személyi utánpótlásért visszatér Angliába. Közben azonban az angolok és a spanyolok között háború tört ki, vagyis minden hajóra szükség volt, így White csak 1590 augusztusában térhetett vissza Roanokéra, akkor azonban már senkit sem talált ott.

Mielőtt elváltak, White és a telepesek megállapodtak abban, hogy vész esetén egy máltai keresztet fognak egy fába vésni, ilyet azonban nem találtak, és a békés távozásra utaltak a láthatóan szakszerűen lebontott házak is. Az egyik, a telep bejáratánál álló oszlopon olvasható CROATOAN szó, valamint egy közeli fába vésett CRO felirat viszont arra utalt, hogy a telepesek az azonos nevű közeli szigetre (ma: Hatteras-sziget) költöztek.

Ezt azonban White-nak nem állt módjában ellenőrizni, a közelgő hatalmas vihar miatt a legénység tagjai ugyanis nem voltak hajlandók az életüket kockáztatni az eltűntek keresésével. A kolónia megtalálására később ugyan több expedíciót is indítottak, ám egyik sem járt sikerrel.

A telepesek sorsáról több elmélet született. Az egyik szerint Roanoke egykori lakói beolvadtak egy indián csoportba. Ezt többek között egy jamestowni telepes, Francis Nelson által készített térkép is alátámasztja, amelyen az áll, hogy „roonockból” négy, ruhát viselő ember érkezett az irokéz indiánok egyik szálláshelyére.

Szintén ezt a feltételezést erősíti, hogy későbbi telepesek a környéken élő, világos szemű és szőke hajú indiánokról is beszámoltak. Nemrégiben előkerült egy írásos bizonyíték, ami szintén ezt az elméletet erősíti.

Bár felmerült a spanyolok esetleges szerepe is, észszerűbbnek tűnik a telepesek ellen forduló indiánokról szóló teória. Samuel Purchas krónikás beszámolója szerint a kezdetben az első fennmaradt angol kolónia, Jamestown élén álló John Smith a póheten indiánok vezetőjétől megtudta, hogy a törzs tagjai ölték meg a telepeseket, mivel azok egy ellenséges törzzsel éltek együtt.

Hasonlóról számolt be egy jamestowni tisztviselő, William Strachey is, aki tulajdonképpen szintetizálta a beolvadásról és a lemészárlásról szóló elméletet. Amellett ugyanis, hogy két indián településen is kétemeletes kőházakról számolt be, azt állította, hogy a telepesek húsz éven át éltek békében az indiánokkal, és csak ezt követően mészárolták le őket a póhetenek. Megnyugtató választ máig nem találtak a rejtélyre.