Az elsüllyeszthetetlen nő túlélte a Titanic, az Olympic és a Britannic hajószerencsétlenségét is
2022. január 1. 16:54 Múlt-kor
A Titanic és az ismeretlen csecsemő
Jessop karrierjének következő állomása a paramétereiben az Olympickel szinte megegyező, elsüllyeszthetetlennek hitt RMS Titanic volt, ahol barátai unszolására kezdett dolgozni. A hajón volt akkor is, amikor 1912. április 10-én a monstrum Southamptonból elindult New Yorkba, s a negyedik éjszakán jéghegynek ütközött. A tragikus pillanatban Violet éppen aludt.
Miután Jessop a fedélzetre ment, egy ideig egy másik stewardessel nézte, ahogy a nőket és a gyerekeket a mentőcsónakokba tessékelik, majd egy tiszt őket is besegítette az egyikbe, hogy a hajó női utasai lássák, nincs mitől félniük. Amikor már elkezdték lefelé engedni a mentőcsónakot, a tiszt váratlanul egy kisbabát nyomott Violet kezébe.
Karjában a csecsemővel a stewardess a mentőcsónakból volt szemtanúja a Titanic süllyedésének, amit később így mesélt el: „A kis szellő – az első, amit éreztünk azon a csendes éjszakán – jeges széllökésként robbant az arcomba. Olyan volt, mint egy mindenen keresztülhatoló hideg kés. Kővé dermedve ültem a hidegtől és a gyötrelemtől, úgy figyeltem, ahogy a hajó megbillen.
Az egyik hatalmas kürtő félelmetes robajjal úgy omlott a tengerbe, akár egy kártyavár. Néhány kiáltást hallottunk a vízből, majd minden elcsendesedett, miközben úgy tűnt, mintha a hajó egy sebzett, törött hátú állat módjára igyekezne kiegyenesíteni magát. Pár percre meg is állapodott, majd egy újabb fedélzetnyi kivilágított ablak tűnt el. Aztán orrával előre alámerült, miközben víz alatti robbanások mennydörgő moraja hallatszott. A mi büszke hajónkat, a mi gyönyörű Titanicunkat elérte a végzete.”
A szerencsés túlélőket néhány órával később mentette ki a Carpathia nevű hajó, amelynek helyszínre érkezéséig Violet tartotta a kezében és csitítgatta a kisgyermeket. Amikor azonban a Carpathiára lépett, egy nő – minden bizonnyal a gyermek anyja – kitépte kezéből a kicsit, majd anélkül, hogy megköszönte volna, elviharzott. Jessop szerint feltehetően az történt, hogy a Titanicon az anyuka valamiért lerakta néhány pillanatra a kicsit, majd amikor visszatért, a gyerek már nem volt ott.
Évekkel később egy nő felhívta Violetet, és azt állította, ő az az egykori kislány, akit a Titanic katasztrófájának éjszakáján magával vitt a mentőcsónakba. Többekben persze felmerülhet, hogy valaki szórakozott az immár nyugdíjaséveiben járó egykori stewardessel.
Így volt ezzel John Maxtone-Graham is, aki 1970-ben készített interjút Violettel a hatalmas óceánjárók koráról szóló, éppen készülő, The Only Way to Cross című könyvéhez. Az idős nő azonban biztosította a történészt, hogy bizonyosan nem egy telefonbetyárral akadt dolga, mivel Maxtone-Graham volt az első, akivel megosztotta a Titanic elsüllyedése idején az ölében tartott kisgyermek történetét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
