Az egyenlőbb társadalmakban kevésbé volt elterjedt az emberáldozat
2016. április 8. 17:59
A rituális emberáldozatok nagy szerepet játszottak a társadalmi rétegekkel sűrűn tagolt kultúráknál, állítja egy új tanulmány. A 93 hagyományos társadalmat vizsgáló kutatók szerint minél egyenlőbb a társadalom, annál kisebb a valószínűsége, hogy a tagjai rituálisan megégetik, megkövezik, megkínozzák vagy esetleg egy kenuval halálra verik társaikat, adta hírül a The Guardian.
Az egyenlőbb társadalmakban viszonylag csekély esély adódott arra, hogy valakit kiválasszanak egy „magasabb rendű, magasztos cél” miatti halálra, vagyis emberáldozatra. Minél inkább rétegzett és merevebb a civilizáció (vagyis az egyes társadalmi rétegek közötti átjárást szinte lehetetlenné teszik), annál gyakrabban fordult elő, hogy egy alacsonyabb sorból kikerülő egyén ilyen sorsra kerüljön, állítják ausztrál és újzélandi kutatók.
A szakemberek 93 hagyományos társadalmat vizsgáltak meg Tajvantól Madagaszkárig, Új-Zélandtól a Húsvét-szigeteken át Hawaiig, hogy a következő hipotézist alátámasszák, vagy megcáfolják: „az emberáldozat stabilizálja a társadalmi rétegződést, és gyakorlatilag ellehetetleníti a szigorúan behatárolt osztályok közötti mozgás lehetőségét”.
„Míg a vallások fejlődési elméletei főként az erkölcsi meggyőződésre, valamint az adományozási hajlandóságra fókuszálnak, eredményeink egy jóval sötétebb kapcsolatot vázolnak fel a vallások és a modern hierarchikus társadalmak között” – írta Joseph Watts, az Aucklandi Egyetem munkatársa a Nature folyóiratban megjelent tanulmányban. A germán, arab, török, inuit, különböző afrikai, kínai, japán, valamint észak- és dél-amerikai kultúrákban is ismert az emberáldozat, azonban a kutató kiemelte: a régészetből kinyerhető adatok alapján nem mindig lehet különbséget tenni rituális áldozat, valamint egyéb erőszakos halálesetek között.
A kutatás során közös gyökerük, valamint a róluk készült számos elemzés miatt az úgynevezett ausztronéziai kultúrákra összpontosítottak, amely az elméletek többsége szerint Tajvan szigetéről terjedt szét nem csupán a közeli kis szigetekre, de a kontinensekre is. Rokonságuk ellenére a vallási hiedelmeik és szokásaik igen szerteágazóak, az emberáldozat azonban csupán 43 százalékuknál volt megfigyelhető. A „kivitelezésben” is sokrétű módszereket lehetett találni: égetés, fojtás, kínzás, kenuval való halálig tartó ütlegelés, feldarabolás, a ház tetejéről való legurítás utáni lefejezés.
Igen sok átfedést lehetett találni a vallási, valamint politikai „hatóságok” között. Például Polinéziában a törzsfőket az istenek leszármazottainak vélték. Az emberáldozatokat az elit tagjai (törzsfők, papok) bonyolították le, a szenvedő alanyok pedig értelemszerűen az alacsonyabb társadalmi rétegek (foglyok, rabszolgák) közül kerültek ki, magyarázta Watts.
A vizsgált kultúrák közül 20 egalitárius (egyenlőségen alapuló) társadalmat különböztettek meg, közülük csupán ötben volt nyoma emberáldozatnak, míg a 27 darab, különösen rétegzett társadalmak közül 18-ban jelent meg ez az embertelen szokás. „A halálbüntetés ugyanakkor nem mindig nevezhető vallásilag nevezhető emberáldozatnak, azonban az elemzésünkben erre külön ügyeltünk” – tette hozzá a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
