Az ég helyett végül a földet hódította meg a Vespa gyártója
2022. április 23. 10:35 Múlt-kor
Repülőből darázs
Amíg a tengerentúlon és Nagy-Britanniában dübörgött a robogók eladása, Itália hallgatott. A szűk olasz utcákon és a római sugárutakon a darázshangú robogók helyett autók és kerékpárok szelték az aszfaltot. Az első valamirevaló, robbanómotorral felszerelt olasz mini kétkerekűt Vittorio Belmondo alkotta meg torinói műhelyében 1939-ben. A Velta nevű robogó viszont nem nagyon érdekelte az olaszokat, Belmondo kevesebb, mint 100 darabot tudott legyártani belőle.
A legendás Vespák előállítója, a Piaggio cég az 1930-as évek derekáig a kétkerekű járműveken kívül már jó néhány dolgot gyártott, többek közt mozdonyokat, vasúti kerekeket, motoros hajókat, majd az első világháborúban belekezdett a repülőgépek gyártásába, amit a második világháború alatt is folytatott. Enrico Piaggio és bátyja, Armando Pisában és Pontederában fekvő üzemeit azonban a szövetségesek 1943 nyarán porrá bombázták.
Vespa Primavera (Wikipedia / KMJ / CC BY-SA 3.0)
A világháború végén Enrico Piaggio húzott egy merészet, és az égből leszállt a földre. Az olaszok mobilitás iránti fogékonyságát érzékelve egy, a néptömegek számára is könnyen elérhető járművel rukkolt elő. Megbízta Corradino D’Ascanio nevű repülőmérnökét, hogy tervezzen egy olcsó robogót az amerikai hadsereg ejtőernyősei által használt kicsi, de mégis kompakt katonai motor mintájára. D’Ascanio azonban nem nagyon szerette az általa koszosnak tartott motorkerékpárokat, amelyeket nézetei szerint nehéz volt megülni és karbantartani, így megpróbált minden olyan elemet nélkülözni az új konstrukcióból, amelyeket utált.
A mérnök kis méretű kerekekkel, egy jól párnázott kényelmes üléssel és elöl egy magas, pajzsszerű, a vezetőt a portól és a piszoktól védő homlokelemmel szerelte fel kétkerekű járművét. A robogó motorját a motorbiciklikre jellemző középső helyzetből a hátsó kerék mellett helyezte el, így az azt irányító személy nem a klasszikus lovagló ülésben helyezkedett el a járművön, hanem kényelmes ülő pozíciót vehetett fel, amely a szoknyát hordó hölgyeknek sem jelentett gondot.
D’Ascanio a sebességváltó kart a kormányra helyezte, a robogó elejére pedig nem teleszkópvillát tervezett, hanem a repülőgépgyártásban használatos levegőkaros kormányoszlopot, amely megkönnyítette a kerékcserét.
A robogó formája és annak hangja a darázsra (olaszul vespa) emlékeztette Enrico Piaggiót, aki végül a sárga-fekete csíkos rovarról nevezte a járművet, amelynek szabadalmát 1946. április 23-án regisztrálták az olasz ipari minisztériumban. Az „olasz csoda” ezzel zöld utat kapott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
